A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

GELENCSÉR GÁBOR Hármasút

okfejtéséből való ez a rövid, önálló bekezdésnyi axióma, majd a szöveg Bódy filmnyelvi kutatásaira történő utalással folytatódik: „Ezek a meggondolások lényegében már megvannak a Kozmikus szem eímű filmtervben: Bódyt szintén a Nagy Tévedés inspirálhatta: ő is észrevette (e sorok írójánál nyilván előbb), hogy a «dokumentum»: fikció (azaz mindeddig csak egy fikció elemeként működött, s ez még létrejötte előtt elszívta a dokumentum magáért valóságát, kimeríthetetlenségét), s csalódnék, ha Bódy nem tudná, hogy a fikció viszont: dokumentum, indirekt, a kortárs filmtudat számára többnyire rejtett és mély leleplezése a fikciót gyártó igényeknek."

7 Jeles vélekedése a dokumentarizmusról tehát megegyezik Bódy nézetével: „(...) a filmtörténetben nem létezik feddhetetlen dokumentum, illetve dokumentarizmus."

8 Radikális (tovább)lépése abban áll, hogy a fikciót viszont dokumentumként tételezi. Számára a lényeg a két hagyomány konvenciójának felcserélése. Jeles meglepő kijelentésének — a fikció: dokumentum — legfőbb hozadéka az, hogy felhívja a figyelmet a dokumentumfilmben működő fikciós sablonokra. Nem arról beszél, hogy a „tiszta" dokumentarizmus elől rejtve maradnak a világ mélyebb összefüggései, vagy hogy a dokumentarizmus elkerülhetetlen szubjektivizálódása egy formált konstrukciót hoz létté, hanem arról, hogy a dokumentatista forma már eleve fikcionalizált, a fikció sémáira tá6 Jeles András: Teória és akció. In: íöredékek Jeíes Anáós Noplójóból. Szerk.: Fodor László- Hegedűs László, Budapest, 1993.39. old. 7 Uo., 40. old. maszkodva hordozza a jelentést, miközben a fikció minduntalan a valóságtapasztalatunkra — Jeles szép kifejezésével az „élet kinematográfiájára"— apellál. „A dokumentumfilm, ahogy azt eddig elképzelték, nincs meg fikció nélkül" — írja, s ezt így gondolja Bódy is. Végül is erre a következtetésre jutnak, igaz, más irányból, a dokumentarista játékfilmesek. Jeles a folytatásban azonban már eltér ettől a konszenzustól: „Primitíven és aforisztikusan kifejezve mindezt azt lehetne mondani, hogy a «jatékfilmben» kevés az élet — de ez megfelel a fikcióban megnyilvánuló absztrakciónak; a «dokumentumfilmben» pedig túlságosan sok az élet ahhoz, hogy belesimuljon a konvencionális-tradicionális sablonokba."

9 Ugyanezt más hangfekvésben a Büntetőszázad című szövegben így fogalmazza meg: „Filmforgatás Mennyi pénzbe kerül előállítani egy kevéske nyomorúságos életet! Es amikor elhangzik, hog>' «ennyi» — a statiszták, mintha a Teremtő fuvallt volna rájuk, gumiállatokként megtelnek élettel, teljesen ingyér, képen kívül" Jeles A kis Va/eutiuó-ban a környezet egyszerre dokumentatív és fikciós ábrázolásával — az ismert és az ismeretlen helyszínek világába alámerülve — próbálta a két szemléletet egy „anyagon", egyetlen „mozdulattal" érvényesíteni. Ahogy a film elbeszélőszerkezete egyszerre sejteti és vonja vissza e Uo. 9 Uo., 43. old. 10 Jeles András: Büntető-század. In: filmvilág, 1989. 9. sz., 36. old.