Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

DOMOKOS GYÖRGY Buda ostromai

tást vetni az Esztergomi rondelláról az északi hegyoldalra), a védők muskétáinak tüzében, gránátjainak és főként lőporos zacskóinak robbanása közepette. Ezek lángra lobbantották a katonák ruházatát, amitől a náluk lévő lőpor is meggyulladt. Ha feljutottak is a résre, még át kellett mászniuk a paliszádok és a falak maradványain, ekkor már kézi tusában. A törökök erre az időpontra tartogatták aknáikat, amelyeket a várható rohamok helyszíne alá fúrtak: „egy szóróakna felforgatta a rondella tetejét az emberekkel együtt, ami azonban nem ijesztett meg bennünket, ám a második zászlóalj is, amely ott állást foglalt, hasonló fogadtatásban részesült egy mélyebben levő aknától. Követte őket a harmadik zászlóalj, midőn egy nagy akna robbant, ami őket is visszaverte, ám az állást a császáriak visszafoglalták."

65 A július 27-i rohamnak ez volt a legkritikusabb pillanata, s ha a császári katonák nem oly bátrak és kitartóak, s nem újítják meg háromszor is a támadást, akkor bizonyosan kudarccal zárult volna az akció. Szerencséjükre a baljukon támadó brandenburgiak addigra már elfoglalták a külső falat, így a törökök kénytelenek voltak a császáriak frontján is visszahúzódni. Azzal, hogy mind az északi, mind a déli oldalon sikerült az ostromlóknak megvetni lábukat a várfalak tetején, tulajdonképpen eldöntötték a küzdelmet. Pusztán idő kérdése volt, hogy mikor tudják az elért eredményeket továbbfejleszteni, és döntő rohammal a győzelmet kicsikarni. A felmentő sereg is csak késleltetni tudta az immár elkerülhetetlen véget. Buda elestével a császár hadereje számára megnyílt az út dél felé, a Duna mentén. Még abban az esztendőben további jelentős eredményeket értek el: elfoglalták Simontornyát, Pécset, Siklóst, Kaposvárt, majd a felmentő sereg legyőzése után Szegedet is. 1687-ben a Lotharingiai Károly vezette császári csapatok Nagyharsánynál nagy győzelmet arattak a törökök felett, 1688-ban pedig a szövetséges haderő bevette Nándorfehérvárt is. Ezzel a többi magyarországi török helyőrséget elvágták a hátországtól és az utánpótlástól, így azok hosszabb-rövidebb kiéheztető ostromzár után kénytelenek voltak megadni magukat. Bár a háború még 1699-ig elhúzódott, nyugodtan állíthatjuk, hogy az Oszmán Birodalom akkor vesztette el a magyarországi hódoltságot, amikor 1686. szeptember 2-án a győztesek kitűzték zászlóikat a budai vár ormára. 65 Richards 236. old., július 27.