Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
DOMOKOS GYÖRGY Buda ostromai
tek. A fedezetlenül hagyott árokban tartózkodó csapatok is megzavarodtak, és időt hagytak a janicsároknak, hogy az ütegben három ágyú és egy mozsár gyújtólyukát beszögezzék, időlegesen használhatatlanná téve őket. A támadókat csak a helyszínre érkező tartalék verte vissza. Az időpont kitűnő megválasztásával és az akció váratlanságával magyarázható az elesett keresztények nagy, 80-150 fő közé tehető száma, szemben a mindössze 30 török halottal. Mások viszont a szász előőrsök tapasztalatlanságát okolják a nagy veszteségért. A török védősereg, mint a fenti példákból látható, minden eszközt megragadott az ostromműveletek lassítására, bátran és ö nfeláldozóan ha reol t. Leiemé n yes s égü k és jó taktikai helyzetfelismerésük révén nagyobb eredményeket is elérhettek volna, de a jól kiépített árokrendszer, s a bennük őrködő keresztény katonaság túlereje és tűzereje ellen ezek az erények már nem voltak elegendők. A szövetséges hadsereg jó kiképzését és fegyelmét bizonyítja, hogy a váratlan török akciók nyomán támadt zavaron mindig úrrá tudtak lenni, így azok nem okoztak jóvátehetetlen károkat. Bár a kitörések során is sok száz katona esett el, a legnagyobb véráldozatokkal a rohamok jártak. Ebből a szempontból kivételt jelentett a Víziváros elleni támadás, amely mindössze 5-6 ember életébe került. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy Abdurrahman, nyilván az 1684-es veszteségből okúba, csak csekély erőket rendelt ide. Másrészt viszont a rohamozók, midőn a Duna parti Kakas rondella melletti Kakas 62 Robbanóanyaggal töltött, mozsár formájú eszköz, főként kapuk berobbantására. 63 Lotharingiai Károly hadinaplója Buda visszafoglalásáról. 1686. kaput a ráakasztott petárda nem törte be, a magyar sajkák ágyúinak fedezete alatt bátran beleugráltak a rondella vízzel teli árkába, átmásztak az árkot elzáró cölöpsoron, és belülről nyitották meg a kaput a rohamoszlop többi része előtt. A várfalak elleni támadás azonban már sokkal több nehézséggel járt; döntőnek bizonyult tehát az akciók alapos előkészítése. Ebben, mint láttuk, nagy szerep hárult a tüzérségre, nemcsak a réstörésben, hanem a védők által a rések elzárására épített cölöpsorok, paliszádok megbontásában is. A rohamokat rendszerint a keresztények is aknarobbantással akarták bevezetni, ám ezek rendre nem a várt eredményt hozták, s emiatt többször is el kellett halasztani a támadást. Ilyenkor a tüzérekre várt a feladat, hogy a réseket járhatóvá tegyék. A rohamoszlopokat is gondosan megszervezték, feladataikat pontosan meghatározták, miként az Lotharingiai Károly Hadinaplójának a július 27-i rohamra vonatkozó bejegyzéseiből kiderül. 63 A rohamoszlopok élére gránátosokat állítottak, akiknek zavart kellett kelteniük a védők közt, míg a könnyű fegyverzetű magyar hajdúk igyekeztek minél gyorsabban feljutni a rések tetejére. A muskétások eközben tüzükkel fedezték őket, a dolgosoknak pedig az elfoglalt pozíciókat kellett megerősíteniük. Az akciót ágyúzás vezette be „a paliszádok ellen, ami igen jó eredménnyel járt", 64 majd a csapatok az előre meghatározott sorrendben törtek elő a legfelső parallelből. Még így is 20-50 métert kellett hegynek felfelé haladniuk (elég egy pillanSajtó alá rendezte és fordította Mollay Károly. Bp., 1986. 150-151. old. július 27. 61 Richards 235. old., július 27.
