Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
DOMOKOS GYÖRGY Buda ostromai
kaságszámba ment az olyan eset, mint a július 9-i ellenakna robbanása volt, amikor két aknászt kiástak, kettő pedig saját maga vágott utat a felszínre. A törökök ezeket az aknákat rendszerint összekapcsolták saját kitöréscikkel. Ez történt az imént említett július 9-i akciónál is, amikor ellenaknát robbantottak Sziavus pasa rondellája előtt a császáriak ottani aknája alatt, majd kitörést színleltek a császáriak ellen, amivel elterelték a brandenburgiak figyelmét. így a janicsárok „nagy félelmet és zűrzavart keltve a brandenburgi katonaságban, kikergették első vonalából és szétdúlták sok építményét". 60 így azonban a császáriak oldala fedezetlen maradt, s ettől ők is megzavarodtak, majd menekülni kezdtek. A helyzetet a Starhemberg-ezred őrnagya mentette meg, aki muskétásaival feltartóztatta a janicsárokat, időt engedve a tartaléknak a felfejlődésre. Végül mintegy 150 ember elvesztése árán visszanyomták a törököket a Várba. A hasonló esetek elkerülésére elrendelték, hogy a főtisztek közül valakinek mindigaz árkoknál kell tartózkodni. A június 25-i összecsapás, amely az egész ostrom alatt talán a legnagyobb volt és a legtovább tartott, szintén figyelemelterelő aknarobbantással kezdődött az Esztergomi rondella tövénél. Elsőként a jobb oldalon, a fedett útból indítottak támadást, amely az ott lévő ütegek ellen irányulhatott. Ezt a császáriak még könnyűszerrel visszaverték. Ezzel egyidőben azonban (vagy röviddel utána) a törökök baloldalt az előbbinél nagyobb számú csapattal a brandenburgiakra törtek rá, akik szintén megfutamították, majd üldözőbe vették az osz60 Önkéntes 264. old., július 9. manókat. Ők menekülést színlelve egészen a Vár faláig futottak, ahol azonban újabb kitörő csapatokkal megerősödve megfordultak, és szétzilálták, majd visszaszorították az utánuk nyomulókat. Látva a brandenburgiak nehézségeit, Károly herceg segítségükre küldte az Alsóváros falánál álló tartalék zászlóaljakat, amelyek immár másodszor is hátrálásra kényszerítették a törököket, akik megrohanták a Duna mellett elhelyezett hajdúkat is. „Néhányszor a törökök űzték a hajdúkat Allah, Allah kiáltásokkal, majd a hajdúk, összeszedve magukat, hú/a, láda (???) kiáltásokkal verték vissza a törököket. Néha annyira összekeveredtek, hogy senki sem tudta volna őket egymástól megkülönböztetni." A harc többször ide-oda hullámzott, végül több órás küzdelem után az oszmánok visszahúzódtak a Várba. Mindkét részen nagy volt az elesettek száma, bár a pontos számokat nem lehet megállapítani. Mégis bizonyosnak látszik, hogy a törökök szenvedtek nagyobb veszteségeket. A déli oldalon viszont a törökök egyik legvéresebb akciójuknál nem az aknák figyelemelterelő hatására, hanem a váratlanságra építettek. A július 22-én kora hajnalban előtörő mintegy száz főnyi janicsár a déli Nagyrondella contreesearpeján 61 lévő, állványzatra helyezett négyágyús üteget vette célba. Bár a keresztények értesültek a kitörés szándékáról és a választó készenlétbe helyezte csapatait, megerősítve az őrséget is, a hajnali szürkületben a palota kapuján és a falak mögül kirontó törökök oly váratlanul csaptak az árkokat őrző szászokra, hogy azok rendezetlenül futásnak ered6i A várárok megerősített külső oldala.
