Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

DOMOKOS GYÖRGY Buda ostromai

Amennyire igyekeztek az ostromlók tü­zérei, annyira ügyetlennek bizonyultak az aknászok. A forrásokban lépten nyomon panaszkodnak rájuk. Igaz, az aknászmes­terség sok ügyességet kívánt, ugyanakkor nagy veszélyekkel járt. Az aknát ugyanis vi­szonylag messziről kellett indítani, hogy a védők ne vegyék észre, és mélyen a célba vett fal alá kellett vezetni. Ha nem pont a fal alatt robbant, kárba veszett a fáradság, de ha rövidre sikerült, akkor a saját csapa­toknak okozott kárt. Az aknafolyosó végén lévő aknakamra tömítése is nagy gondossá­got igényelt, mert a rosszul lezárt akna bi­zony „visszalőtt", ami megint nagy pusztí­tást tudott véghezvinni. A legnagyobb baj akkor következett be, ha a védők ellenak­nával a támadók aknája alá fúrtak, és azt megelőzve felrobbantották. Ilyenkor jobb esetben megint csak az akna ment tönkre, de sokszor az aknászok is odavesztek. Rit­Buda és Pest látképe nyugatról, a török korban 1 638 Matteus Merian műhelyéből Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok „... Buda hegyre épült, korszerűtlen, szabálytalan formájú vár volt. "

Next

/
Oldalképek
Tartalom