Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
DOMOKOS GYÖRGY Buda ostromai
es a Duna közti szűk, könnyen belőhető terület miatt. Ezt a zegzugos várfal tovább fokozta. A nyugati kurtinák 8 esetében is a meredély és a magas falak jelentették az ellene indítandó támadás legfőbb nehézségét. Ezzel szemben a Vár északi és még inkább a déli oldala erősen ki volt téve mind a tüzérségi, mind a gyalogsági akcióknak. Ennek megfelelően persze a védelem kiépítettsége is e két fronton volt a legjobb. Buda, mint erődítmény, három részből állt. A legkevésbé védhető a Várhegy északi lábánál elterülő Víziváros, amelyet az egész korszakon át mindössze keskeny, egyszeres tal övezett, hnnek az also városrésznek az elfoglalása sosem járt különösebb nehézségekkel, birtoklása pusztán azért volt lényeges, mert az ostromló csak innen indíthatott közvetlen támadást az északi oldal ellen. A másik két védelmi egység a Várhegyen található: északi felén a várbeli város, a Felsőváros (középkori nevén a „középső vár"), a délin pedig a királyi palota, a „fellegvár". Az elnevezés idézőjeles, hisz a palota szintje jó tíz méterrel alacsonyabb a legkiemelkedőbb pont, az Esztergomi rondella 167 méteres magasságához képest. Ennek a védelem szempontjából mindaddig nincs jelentősége, amíg a Felsőváros az ostromlók kezébe nem került. Ekkor azonban a palotát a várbeli várostól elválasztó, egy-egy toronnyal megerősített három középkori fal és az árok már korántsem elegendő ahhoz, hogy a támadókat hosszabb időn át feltartóztassa, bár a palota elfoglalása még így is nagy véráldozatba kerülne. A Várheg)' két védelmi egysége közül az imént említett magassági hátrány ellenére is a palota rendelkezett az ellenállás előnyösebb feltételeivel. Jóllehet, vele szemben a Gellérthegy és a Napheg)' kitűnő ágyúállást biztosított, a gyalogsági támadásnak komoly nehézségekkel kellett megküzdenie, nem is annyira a hegy lábánál, a falaknál viszont annál inkább. Ennek oka a védművek tagoltsága, bár a déli rész keleti és nyugati oldalának meredeksége sem lebecsülendő akadály. A védelem középpontjában a palota állt, labirintusként összekapcsolódó termeivel, folyosóival és udvaraival, zegzugos elrendezésével. A legerősebb a keleti oldal, egyrészt említett természetes adottságai folytán, másrészt mivel mind a délről, mind az északról jövő támadást el tudta hárítani a keleti nag)' zwingernek 30 a Dunáig lenyúló, déli felén kettős fala, az ezt lezáró hatalmas Vízi rondella, valamint a vízhordást fedező fal. E védművek a meglehetősen magas várfal ágyúival együtt erős kereszttüzet tudtak adni, ami kizárta a folyó felől partraszállással indított akciókat is. (A Duna-parti védművek természetszerűleg a vízi utat is ellenőrizték.) 1 hasonlóan jó kiépítettségei a nyugati front is. Déli szakasza lényegében két zvvingerből és a nyugati külső udvarból állt. Végeredményben azonban ez utóbbi is zwingernek tekinthető, hisz szerkezeté28 Kurtina: az olasz corfina (függöny) szóból származó szakkifejezés, két bástyát vagy rondellát összekötő falat jelöl. A várépítészeti és ostromtechnika szakkifejezésekre I. bővebben: Domokos György: Várépítészet és várharcászat Európában a XVI—XVII. században. Hadtörténelmi Közlemények, 1 986.47-110. old. 29 Ennek némely maradványa a Margit körúton, a Széna tér közvetlen közelében ma is látható. 30 Zwinger: a német zwingen (kényszeríteni) szóból származó szakkifejezés, két várfal közti zárt teret jelöl.
