Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
HERMANN RÓBERT Buda bevétele, 1849. május 21.
Noha a szomszédos házak és kertek is jó megközelítési tárgyakat nyújtottak, azonban csupán egyes lövészek számára, amelyet azok használtak is — a létrák számára azonban nem, amelyeket csupán a legnagyobb fáradsággal s a kert kerítéseinek ledöntésével lehetett továbbvinni. Az előkészületek ideje alatt a fent említett 2 dandár az Attila utcán pihent — a tartalékhoz rendelt 3 zászlóalj ellenben a Horváth-kert mögött, a Rácvárosban állt, azzal a rendeltetéssel, hogy a Fehérvári-kapu betörése után ott benyomuljon. Amint eljött az általános támadás órája, amit e hó 21-én hajnali 3 órakor valamennyi, az erőd körül felállított löveg elsütése jelzett, az elsőként rohamra rendelt 47. honvédzászlóalj alulírottal az élén, Driquet őrnagy és bátor tisztjei vezetésével a legnagyobb csendben a 407. számú házon és annak kertjén keresztülhatolván, megmászta a még a sötétben odatámasztott létrákon az előfalakat, s többen gyorsan felhágtak a résre, köztük a rettenthetetlen zászlótartó, Püspöky Pongrác, aki a falakon azonnal kibontotta és meglobogtatta zászlaját, amit a csapatok viharos (már korábban megbeszélt) „Éljen a magyar" -ral köszöntöttek. Ez olyannyira fellelkesítette a támogatásként kirendelt 28. és 44. zászlóalj legénységét, hogy az a legnagyobb halálmegvetéssel és egymást lelkesítve, futva másztak fel a létrákon, és dacára a Fehérvári-kapunál lévő nagy rondelláról történt leghevesebb kartács- és lőfegyver tűznek és a szakadatlan kézigránátvetésnek, rettenthetetlenül és fáradhatatlanul a résre törtek. Mialatt most a Driquet-dandár megmászta a rést, a Nyeregjártó-dandár a hősies Máriássy alezredes vezetésével megkísérelte az innen jobbra lévő falakat, az egykori főhadparancsnok lakása mögött létrákkal megmászni. Ezen feladat, a vezér és a csapatok bátorsága ellenére, nehéz volt, mivel itt, mielőtt a főfalhoz juthattak volna, több kertet és támfalat kellett megmászniuk, amelyek egymás felett három emelet magasságban fekszenek, és amelyeket jégesőhöz hasonlatos kartács- és lőfegyvertűzzel pásztáztak. — Ez azonban nem akadályozta meg a rohamozókat végtelen „Éljen a magyar", „előre, előre" 113 kiáltások közepette folyamatosan előre mászni, amelynek során sokan áldozták hősi életüket — azonban meggyőződésem szerint egy innen történő gyors előretörés túl nehéz, fáradságos és túlzottan sok veszteséggel járó volt, ami arra indított, hogy ezen dandár 2 zászlóalját a réshez rendeljem, s ott nyomultassam be az erődbe. Az ostromlottak, különösen a Fehérvári-kapuhoz közeli nagy rondellánál a legmakacsabbul védték magukat, s bátor rohamozóink közül sokan a szakadatlan 114 kartács- és Iőfegyvertűzben, valamint a lehajított kézigránátok 112 Az eredetiben is magyarul. 113 Az eredetiben is magyarul.
