Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VESZPRÉMY LÁSZLÓ Buda és Pest legkorábbi ostromai a kezdetektől 1542-ig

nal támadtak, s a falakon kemény kézi tusa bontakozott ki a támadók, illetve a török és rác védők között, Azonban hiába próbálkoztak jó kétórás küzdelemben, az egy ponton indított támadást a védők fölényesen visszaverték. Az ágyúzás a Logodi oldalon is eredményes volt, s több száz méter hosszan leomlott a fal. Itt azonban a fal magasabb volt, amelyet a szemtanúk leírása szerint a novemberi esők és hóviharok csúszóssá tettek. A támadók az itt indított rohammal sem jártak több szerencsével, mivel a védők minden eszközzel, kézi tűzfegyverekkel, karddal, botokkal, a rácok parittyával szálltak velük szembe. Közben a védők a leomlott falrészeket alkalmi töltésekkel, földdel töltött boroshordókkal erősítették meg. Az általános támadásra Roggendorf november 10-én adott parancsot. Négy ponton indult meg a támadás, északkeletről, a mai Hilton szálló és a Mátyás templom vonalában keletről, valamint a Gellérthegy irányából délnyugatról. A délnyugati akció nem várt sikerrel járt: már négy zászlót sikerült kitűzni a vár fokára, s kis híja volt, hogy a támadók nem vetették meg lábukat a várban. A védők azonban a Szent György téren felállított tartalékot ügycsen mozgósították, s kiszorították a betolakodókat. A szorult helyzetben még a király is szakállas puskát ragadott, és eredményesen célzott, miként azt Szerémi visszaemlékezéseiben megerősítette. A támadóknak az élelmiszer-utánpótlás elvágása is fontos fegyverük lett volna, azonban ahhoz jóval több katonára lett volna szükségük, s a Dunát is teljesen az ellenőrzésük alá kellett volna vonni. A török naszádosok azonban károkat okoznak a német hajókban, s nemcsak a jelenlétükkel, hanem az általuk továbbított üzenetekkel is kitartásra buzdították a védőket. így nem csoda, hogy Olyvedi Menyhért királyi titkár naponta fogott friss halat a király asztalára — e tettéért később nemességet kapott —, az pedig még különösebb, hogy a Roggendorffal harcoló Török Bálint is élő csukákkal kedveskedik János királynak. Az élelmiszerhiány így is súlyos volt, olyannyira, hogy a törökök már a városbeli kövér nők megevésére gondoltak. Még több katona kellett volna ahhoz, hogy a török felmentő sereget vissza tudják verni, amelynek közeledéséről először november 20-án értesülnek. November 20-a így az ostrom fordulópontja lett, ahogy a magyarországi török hódoltság előkészítésének is. A Mohamed bég és Alsólindvai Bánfi János, János király 1530-ban megválasztott nádora által vezetett magyar-török felmentő serege közeledtére a kedvezőtlen időjárás, az elégedetlenkedő zsoldosok visszafordulásra bírják az ostromlókat. Már a 20-ára tervezett általános támadás is elmarad, s 22-én megindulnak Bécs felé. A leírtakból úgy tűnik, hogy pánikszerűen hagyták el a várost, hiszen a sereg beteg és sebesült katonái a várból kivonuló János pártiak kezére kerülnek, akik le is mészárolják őket. A német naszádokat is üldözőbe veszik, amelyeknek azonban elég idejük van rá, hogy Káposztásmegycrnél a partra tegyenek hat ágyút, s szétszórják velük az üldözőiket. Bizony, a korabeli németek szerint is az ostromot „gúnyt szenvedve, pénz nélkül" hagyták abba. János király pedig kiváltságlevelek sorával jutalmazza a budai polgárokat. Werbőczy megfogalmazásában az oklevelek kiemelik, hogy a budai polgárság az ötvennapos ostrom alatt letette a hűség próbáját,