Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VESZPRÉMY LÁSZLÓ Buda és Pest legkorábbi ostromai a kezdetektől 1542-ig

Az 1530. évi ostrom Buda első sikeres védelme A hadjárat indításával, talán taktikai okokból, ismét kivártak becsben. 1529-hez képest azonban jó egy hónap nyereséggel jutnak túl Esztergomon. Nyergesújfalu és Lábatlan között a Dunán ismét Ferdinánd flottája diadalmaskodik, amely ekkor 40 gályából és 40 naszádból áll. Az esztergomi érsek, részben megrettenve a Szapolyai segítségére küldött szendrői szandzsákbég barbár pusztításától, harc nélkül átadja a várat a Wilhelm von Roggendorf tábornok vezette jó 10 000 főnyi német, osztrák, spanyol, cseh és természetesen magyar katonaságnak. Vác és Visegrád elfoglalását követően, október 31-én érkeznek Buda falai alá. Meglepetésszerű ostromról mindesetre nem beszélhetünk. Időközben a János párti budai helyőrség megerősítésére csatlakozott a Gritti vezetésével Konstantinápolyból küldött 3000 török, Olcsarovicz Péter vezetésével vízi úton 800 rác és török fegyveres. Budát a Ferdinánd párti katonák olyan késedelmesen veszik ostrom zár alá, hogy még Szigetvárról is vissza tudják hívni az ottani várat János király nevében ostromló Nádasdi Tamás, Szerecsen László és Kászon bég által vezetett csapatokat. Nemcsak visszahívják, hanem áttörve az ostromlókon, be is jutnak a várba. A budai várban a katonai parancsnokok között ekkor Amadé István várnagy mellett ott találjuk Petrovics Pétert, Pöstyéni Gergelyt, Artándy Balázst, Dóczy Jánost és Athinai Simont. Ugyanakkor a várban kevés volt a tüzér, a források mindössze két kiváló mesterről tesznek említést, s az élelmiszert sem sikerült a beérkező katonák számával arányos mennyiségben felhalmozni. A Dunán pedig összesen 22 naszád segítségére voltak kénytelen hagyat kőzni. A várbeli védők száma Istvánffy Miklós szerint 8000, Szerémi György szerint 2000 volt, mindenestre bizonyos, hogy jóval többen voltak, mint amikor 1529-ben Nádasdi védte a várat a törökökkel szemben. A támadók dolgát a hirtelen hidegre és csapadékosra fordult időjárás mellett különösen Gritti nehezítette meg, aki nagy tapasztalattal és rátermettséggel, igen eredményesen szervezte meg a vár védelmét. A támadók a Duna jobb partján Vác felől érték el a fővárost. A németek, azaz a sereg nagyobbik része Felhévíz területén, azaz a mai Bem rakpart és Margit körút közötti részen táborozott le, a magyarok pedig a mai Vérmező melletti Martinovics-hegy védelmébe húzódtak. Az ostromlók így először az északi és nyugati oldalon próbálkoztak. Legerősebb ágyúállásaikat, tíz-tíz nagy faltörő ágyúval, a Szent Péter templomnál, illetve a Logodi oldalon, a mai Vérmező oldalában állították fel. Egy kisebb üteg a mai Széna tér és János kórház felől is tüzelt. Először háromnapos ágyútűzzel akarták megbontani a falakat. November elsejétől ágyúznak, ahogy az idő múlik, egyre jobb hatékonysággal. Egy nap akár 400 lövés is érte a falakat és a várbeli épületeket. A védőknek ilyen esetben két lehetőségük marad: vagy ellentűzzel védekeznek, ami most nem állt rendelkezésükre, vagy ki-kitörnek, és megzavarják az ostromlókat. Ez utóbbi sem járt túl sok sikerrel, ráadásul az összpontosított tűzerő hatására északon, az Országhok palotájánál november 4-ére rést ütöttek a falon. A német gyalogosok azon-