Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)

VESZPRÉMY LÁSZLÓ Buda és Pest legkorábbi ostromai a kezdetektől 1542-ig

fogadták a törökök megadási felhívását, s szeptember 8-án feladták a Várat. Nádasdi, aki nem értett egyet a megadással, tehetetlennek bizonyult, hiába érvelt azzal, hogy bőségesen rendelkeznek még készletekkel. Nádasdinak végül is sikerül átmenekülnie János királyhoz, akinek a hűségére tért; a hadi rendben, zászlókkal, dobpergéssel elvonuló németeket azonban a janicsárok kifosztották és lemészárolták. A katonákkal a német polgárok egy része is elvonult, ekkor vesztette életét Freiberger Wolfgang budai bíró is. Az életben maradottakat pedig János király telepítette ki Németországba, nyilván német mivoltukból következő megbízhatatlanságuk miatt. Ma már kideríthetetlen, hogy a törökök szokásos zsákmányéhségét vagy egy német provokációra adott választ kell keresnünk az események hátterében. Szeptember 14-én kísérték fel Pestről János királyt a budai várba, hogy átadják neki ténylegesen is az ország feletti uralmat. A török szokások szerint tartott szertartás a szemtanú, Szerémi beszámolója alapján gyors volt, s a legkevésbé sem ünnepélyes: „ a török csauszok Jánost a szultáni székbe ültették, háromszor mondták szláv nyelven: adjon neked a magasságos isten szerencsét és vitézséget Magyarország kormányzására és más tartományok vagy birtokok leigázására kezed uralma alá. ...ezután felkeltek s mindnyájan kiáltották török nyelven: Allah, Allah, Allah, Ő, háromszor." Szapolyai János hatalmának biztosítására Budán maradt a török szolgálatában álló kalandor, a velencei dózse törvénytelen fia, Ludovico Gritti, magyarosan Gritti Alajos, János király nagy reményű, de tragikus sorsú kincstartója, valamint több ezer török katona. A Bécs sikertelen ostroma után visszavonuló török szultánt János Óbudánál fo- gadja, s ekkor veszi át tőle a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. A visszavonuló török csapatokat a Magyarországon immár tapasztalatokat szerzett Nicolaus Salm gróf irányítása alatt követték a királyi csapatok. A hadjárat célja Buda visszafoglalása lett volna, ám a mintegy 4000 főnyi támadó sereg lendülete megtört Esztergomnál, amelyet hasztalan ostromoltak. Esztergom alatt összecsaptak a szemben álló erők dunai naszádosai. Az ütközet kimenetele inkább Ferdinándnak kedvezett, de mivel már december közepe felé jártak, a királyi vezetés a visszavonulás mellett döntött. Az 1529. és 1530. évi események döntő fontosságúak a későbbi századok magyar történelme szempontjából. A Ferdinánd-párti királyi erők, megfelelő birodalmi támogatással, ekkor még vissza tudták volna foglalni az erődítés szempontjából még igen elhanyagolt Budát, s megfelelően kiépítve és megerősítve nagyobb török ostromok kivédésére is alkalmassá tehették volna. A magyarországi török előrenyomulást mindenesetre jelentősen hátráltatta volna, s Buda 1541-ben talán nem egyetlen puskalövés nélkül kerül a török kezére. A kettős királyválasztás tragikus következményei is most mutatkoztak meg teljes valójukban: a magyar nemesség 1526. után négy évvel a törökökkel együtt védi hősiesen Buda várát, igaz, az ő felfogásuk szerint a törökkel szövetséges magyar király, János érdekében.