Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

KOSZORÚ LAJOS Térszerkezet-alakítás és városfejlesztés

A térszerkezet és a város Térszerkezetalakítás és városfejlesztés KOSZORÚ LAJOS A „halhatatlan ember" és az általa alkotott múlandó tárgyi világ sajátos kapcsolatának koncentrált színtere a város. A különféle kultúrák mindenkor a városban valósítják meg szellemi-technikai csúcsteljesítményeiket, és itt tárolják évszázados értékeiket-lomjaikat. A városok képviselik az „állandónak" gondolt köbe-ércbe öntött nagyságot. A halandó ember itt érzi és itt is kapja meg a legnagyobb biztonságot. Az emberiség egyre nagyobb része városban, városias környezetben él. Hajnal István szavaival: „Az európai modern város a szakszerű munka szervezete". A modern európai városok a 20. században, a társadalmi és gazdasági szervezetek egyre finomabbá tökéletesítése során, rendkívül erőteljes technikai-civilizációs fejlődést mutattak fel. A város térbeli-fizikai környezete a társadalmi-gazdasági folyamatok technikai keretét adja, miközben tárgya is ezeknek a folyamatoknak. A város tehát feltételként és sajátos eszközként is felfogható: egyfelől szolgálja-segíti a társadalmi folyamatokat, másfelől „állandósult" eszközként erőteljesen meghatározza a megújulás-fejlődés dinamikáját. Melyek e sajátos eszköz főbb jellemzői? • Tartós és bonyolult rendszer (nagy ráfordítással, tartós anyagokból, magas szinten szervezett formákban épül meg); • Sok célnak kell megfelelnie (védelem, termelés, lakás, közlekedés, pihenés, vásárlás); • Egyidejűleg különféle technikák és technológiák függvényeként alakul (közlekedés, lakás, építés, termelés, infrastruktúrák);