Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

BAROSS PÁL-SOÓKI-TÓTH GÁBOR Ingatlanpiaci folyamatok és önkormányzati irányításuk lehetőségei a Budapesti Városfejlesztési Koncepcióban

nagyon alacsony hatékonyságú versenytárs­nak bizonyultak. A helyi ABC-k gyorsan le­vetették szürkeségüket, és átrendezett pultokkal, bővült árukínálattal megterem­tették az éles versenyhelyzet alapját. Budapesten a Metro lánc megjelenése (és átütő üzleti sikere) nyitotta meg az utat a nagyméretű boltok térhódítása szá­mára, bizonyítva, hogy a magyar vásárló könnyen elfogadja az új kiskereskedelmi formulát. A hipermarketek és márkaboltok, különösen a koncentrált "mágnesparkok­ban", már nem városképi, hanem város­szerkezeti elemként jelentkeznek a tele­pülés szövetében. Hasonló nagyságrendű kiskereskedelmi csomópontok a bevásárló­központok is, azzal a különbséggel, hogy a boltok összetétele, az éttermek és szóra­koztató egységek kombinációja itt köze­lebb áll a hagyományos városközpont imitá­ciójához. Elhelyezkedésükben és többszin­tes kialakításukban is „városiasabb" karak­terűek, mint a hipermarketeket jellemző „nagy doboz". Amíg a „mágnespark" tipi­kusan a városszéli, illetve agglomerációs te­rületek kereskedelmi terméke, addig a be­vásárlóközpont a középső városgyűrű terü­letrehabilitációs eleme. Budapest „modern" kiskereskedelmi fejlődésének irányvonalát egyelőre mind­két irányzat jellemzi. 1990 és 1998 között mintegy 340 000 négyzetméter koncent­rált kereskedelmi felület épült meg, ami­ből 186 000 négyzetméter bevásárlóköz­pont és 160 000 négyzetméter a megépült „nagy doboz" rendszerű üzlet. A következő három évre még 378 000 négyzetméter van tervezés vagy kivitelezés alatt, amiből

Next

/
Oldalképek
Tartalom