Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

GERŐ ANDRÁS—ENYEDI GYÖRGY—LENGYEL LÁSZLÓ — EKLER DEZSŐ Budapest fővárossá fejlesztésének kezdetei — a versenytársak és a regionális szerepkör

ország legnagyobb részén a falvakba szorították ki a cigányokat, azon a címen, hogy bejárók, ingázók, menjenek haza — és most a fejletlenek is ezen igyekeznek. Ezt csinálta minden nagyváros polgármestere: vett egy falusi házat, adott rá pénzt az ott élő romáknak: vegyétek meg a házat, és tűnjetek, ahova akartok. A főváros is tett ilyen lépéseket, mikor az ingázókat visszaküldte Szabolcsba, Nógrádba és Zalába — úgyhogy most a falvaikban haldoklanak—, és megpróbálja lezárni az újabb utánpótlási utakat. Budapestre beköltözni nem egyszerű. A fővárosnak kétségkívül ugyanaz lehet az egyik módszere, amelyet a magyar városok alkalmaznak: kitelepíteni a cigányokat a falvakba, ami miatt egyébként a falvak ordítanak. A másik módszer az, hogy ugyanezzel a módszerrel kiszorítják a külső kerületekbe a romákat. Egyébként ez is folyik. Soroksár felé szorulnak ki, akik elmentek a Ferencvárosból. Soroksár meg védtelen, mert ott a házak jóval olcsóbbak. A harmadik megoldás, amivel Nyugat-Európa próbálkozik, a szétköltöztetés. A városon belül próbálják nem gettószerűen letelepíteni őket, vagyis nem kipasszírozni 10 ezer embert az Isten háta mögé, hanem kiemelni és szétszórni kisebb csoportokban, azaz fellazítani a homogén tömböket. Sajnos ebből a szempontból is rossz a fővárosi önkormányzatiság struktúrája. Egyetlen kerület sem hajlandó befogadni a romákat, mind szabadulni akar a problémától. Enyedi: Szociális lakást sem építenek. Gerő: A szocializmus próbálkozott kevéssé sikeres megoldási stratégiákkal. Lengyel: A szociális lakások építésénél az a kérdés, hogy kit akarsz oda betelepíteni. Láttuk a hajléktalan szállók kálváriájánál: minden kerület, minden utca a másikra mutogatott, hog)' a hajléktalan szállót oda építsék fel. Senki sem akarja, hogy a hajléktalan szálló nála legyen. Ez az oka a türelmi zóna kálváriájának is. Ezért mondom, hogy ebből a szempontból is hihetetlenül kellemetlen dolog, hogy az önkormányzatiság olyan mértékben decentralizált, hogy minden egyes kerület üvöltve követelheti, hogy a még nála lévő romákat telepítsék át a másikhoz. Tehát attól félek, a főváros a legjobb szándékkal sem tud mit kezdeni az üggyel, mert nincsen rá pénze, nem az ő hatásköre, és nincs is hová telepíteni. Egy-egy kerület pedig, például a VIII. meg a IX., valószínűleg nemigen tudja önállóan megoldani ezt a problémát.