Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

GERŐ ANDRÁS—ENYEDI GYÖRGY—LENGYEL LÁSZLÓ — EKLER DEZSŐ Budapest fővárossá fejlesztésének kezdetei — a versenytársak és a regionális szerepkör

A roma kérdés megoldása országos feladat Lengyel: Egyébként is, ez országosan megoldandó probléma, nem a főváros feladata. Ha a kormány nem csinál roma tervet, és nem alakítja ki azokat a nagyon világos irányokat, amelyekben el akar indulni, akkor ez a kérdés soha nem lesz megoldva. Ugyanis a romák azért kényszerülnek újra és újra gettóba, mert újratermelődik a képzetlenségük, az iskolázatlanságuk. Tehát ha nem alakít ki országos tervet a kormány, hogy hogyan akarja őket képezni és ezt hogyan fogja megcsinálni, akkor a cigány népesség sohasem fog munkát kapni. Nem kaphat, mert képzetlen és iskolázatlan. így hát szociális segélyen él, és nem lehet más, csak gettólakó. Ezt egy önkormányzatra hárítani, aljasságnak tartom. Országos program kell, és meg vagyok győződve róla, hog)' lehet ilyet csinálni. En a közszolgálatban alkalmaznám ezeket az embereket, elkezdeném nevelni őket, kiemelném a gyerekeiket, központi iskolákba járatnám őket, legyen belőlük ápolónő, rendőr, katona stb. Legalább lépni kellene ebbe az irányba, hiszen ez hosszú folyamat. Nyugat-Európában is ezzel próbálkoznak. Például Németországban a törököket beiskolázzák, és azt mondják, nem lehet olyan rendőrség, ahol ne volna kvótaként meghatározott számú török. Amerikai nagyvárosban ma már nem lehet olyan rendőrőrszoba, ahol nincsen legalább 5 fekete. Ez alapelv. Magyarországon is ezt kellene csinálni. A versenyképesség és a társadalmi egyensúly Enyedi: És ez nemcsak jóléti vagy szociális, vagy lelkiismereti kérdés. A város versenyképessége függ a társadalmi egyensúly állapotától. Ha a társadalmi feszültség kirobban, a versenyképesség romlik. Akármennyire olcsó, legalábbis nem drága, az üzletek bérleti díja, a bizonytalan városi társadalmi állapot elriasztó. Lengyel: Elég a látvány. Ekler: Látványnak fogjátok fel, és megint azt nézitek, hogy milyen akciókkal és milyen politikával lehet a problémán változtatni. De engedjetek meg három képet. Az 1910-20-30-as években az a szegény réteg, amely bizonyos szint alatti élt, a város határán kívül tudott vagy egy kis „kutyaólat" építeni, vagy bérelni valamit. Budapest akkor viszonylag erős, nem pedig megrogyott város volt, még ha nem is épített elegendő szociális lakást.