Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

GERŐ ANDRÁS—ENYEDI GYÖRGY—LENGYEL LÁSZLÓ — EKLER DEZSŐ Budapest fővárossá fejlesztésének kezdetei — a versenytársak és a regionális szerepkör

ugyan szétverni a várost a tőke logikája szerint, de aztán igen durván beavatkoztak. Tehát a második körben, amikor kiderült, hogy Berlint mint fővárost újra kell szervezni, nagyon szigorú és kemény szabályokat hoztak annak érdekében, hogy ne csak a tőke logikája érvényesüljön. Nyugat-Európában így lépegetni, főleg egy belvárosban, ahogyan most a nagytőke lépeget Budapesten, hogy ide építek egy bankcentert, egy házzal arrébb építek mondjuk egy West Endet, ma már elképzelhetetlen. Mint ahogy áz is, hogy az ország miniszterelnöke gazsuláljon azért, hogy az ország egyik legszebb részét, a Duna-partot odaadhassa egy teljesen független tőkés vállalkozónak— márpedig erről kötöttek szerződést a miniszterelnök kanadai látogatás során —, és a főváros ezt nemcsak lenyeli, hanem örömmel veszi. Ilyesmi Nyugat-Európában nem létezik. Ezért mondom, hogy a tőkének ez nagyon jó hely, ilyen szabadságot csak Kínában vagy Malájföldön talál. „Azt ott rombolják le!"— mondja, és lerombolják neki. Oda felépítem azt a 42 emeletest. Miért ne? - mondják, építse. Nem akar inkább egy 60 emeletest? A tőke okkal szereti Budapestet. Csak éppen ez a módszer egy össze-vissza várost hoz létre. Budapest versenyképességének fenntartása érdekében központi akarat kell Enyedi: A város valóban sikerre van ítélve, csakhogy a siker nem automatikus. Rengeteg dolog szól a siker mellett, a fővárost fekvése, tradíciói stb., de a verseny ma nagyobb, mint a 19. században volt. Az akkori verseny a Kárpát-medencén belül folyt, könnyebben ki lehetett emelkedni; ma azonban a verseny szélesebb, globális városkörben fut. Magyarán a jó adottságokat mindenképpen és folyamatosan meg kell erősíteni. Az állam kitüntetett szerepet játszott Budapest egész első virágzási időszakában. Ma az állam, ha regionális szinten akar beavatkozni — nem beszélek most például a közlekedési ágazatról —, akkor mindig a legszegényebb térségben óhajt beavatkozni, valamilyen szociális kiegyenlítési törekvéssel, és nem figyel az ország fejlettnek tartott területei gyenge versenyképességére. Tehát kérdés, hogy az állam szerepet vállal-e a főváros fejlesztésében? Nem abban, hogy Budapesten, ahogy szokták mondani, foglalkoztatást teremtsen — mintha foglalkoztatást lehetne teremteni! —, mert nem erre van szükség, hanem arra, hogy támogassa Budapest versenyképességének megőrzését, sőt, növelését, mindenekelőtt az infrastruktúra, a városkörnyezet fejlesztésével. A köz szerepvállalása e tekintetben gyengébb a szük-