Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

GERŐ ANDRÁS—ENYEDI GYÖRGY—LENGYEL LÁSZLÓ — EKLER DEZSŐ Budapest fővárossá fejlesztésének kezdetei — a versenytársak és a regionális szerepkör

ségesnél. Az állam nem vesz reszt benne, a jelenlegi önkormányzati rendszer pedig szétforgácsolja az ilyen jellegű beavatkozási lehetőségeket. Én nem vagyok önkormányzati szakértő, tehát az igazgatást nem tudom hitelesen kritizálni, ezt mások már megtették; de azt tudom, hogy egy nagyvárosnak várospolitikája, lakáspolitikája szokott lenni. Budapest viszont nem alakíthat ki lakáspolitikát, miután a lakások kerületi tulajdonban vannak. Gerő: Az tények kedvéért hadd tegyem hozzá, téged alátámasztandó, hogy a mai önkormányzati törvény szerint az utca a fővárosé, az utca szélén álló házak problémája a kerületi önkormányzatoké. Felújítja a főváros a nagykörutat sok milliárd forintért, a házakhoz viszont, amelyek a körút mentén állnak, már semmi köze. Enyedi: Én óvatosan fogalmazok: ez mindenképpen akadályozza a városközösség, az önkormányzat versenyképességet javító akcióit, ami pedig a 19. század végén egészen elsőrendű szerepet játszott. Egyébként Lengyel Lászlónak igaza van: a város versenyképességét javítja a tőke, de a maga érdekeit követi, és kihagyja azokat a versenyképességi elemeket, amelyek a kulturális környezetre, a tudás bővítésre vonatkoznak; ezeket az elemeket a város számára vagy a központi kormányzat, vagy a városi kormányzat tudná igazán biztosítani. Ezt akadályozza a szétdaraboltság. Ekler: A Gründenzeit idejére sem igaz az, hogy a városnak, mint politikai hatalomnak vagy akár mint pénzügyi erőnek komoly befolyása lett volna önmaga fejlődésére. Az Andrássy utat szoktuk emlegetni, de annak körülbelül a százszorosa épült meg lényegében spontán módon, szabályozatlanul és befolyásolatlanul. Az Andrássy út arányosan annyi volt az akkori városfejlődéshez képest, mint Demszky alsó Váci utcája ahhoz képest, ami az elmúlt tíz évben a belvárosban történt maszekban. Szeretjük az állami vagy a városi kormányzat szerepe felől nézni a város fejlesztési lehetőségeit, és nem látjuk azt, ami spontán módon történik. A tőke meg fogja építeni ezt a várost a maga szája íze szerint most is. A probléma az önkormányzati felállásban pusztán annyi, hogy a megosztott városi hatalom egy ilyen pozícióban elvtelenül kijátszható. Ráadásul van egy harmadik szereplő is a főváros esetében: a környékbeli települések vezetése. Az első bábu, amelyik eldől, mindig egy dunakeszi vagy egy budakalászi önkormányzat; mert amikor a Gora beesik, és a fővárosból kinyomja Schneller István, valamelyik szélső kerület pedig nem lép elég gyorsan, abban a pillanatban lefekszik neki az első határmenti agglomerációs település. Három szereplő közt játszhat tehát a tőke, s mint kés a vajba, úgy hatol be a városba. De ez száz évvel ezelőtt is