Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

GERŐ ANDRÁS—ENYEDI GYÖRGY—LENGYEL LÁSZLÓ — EKLER DEZSŐ Budapest fővárossá fejlesztésének kezdetei — a versenytársak és a regionális szerepkör

vannak, akik ma úgy gondolják, hogy Ausztria a vasfüggöny leomlásával bizonyos értelemben államrezont vesztett országgá vált, és az elöregedő, stagnáló Bécs mellett — amelyhez egyébként még sohasem sikerült teljesen felzárkózni — a felfutó Budapest gyakorlatilag nyugati irányban is le tudja körözni Bécset. Azaz nemcsak kelet felé jelenhet meg vonzó regionális központként, hanem nyugat felé is. Mit gondoltok a regionalitás lehetőségéről, a versenytársakról és Budapest lehetőségeiről? Enyedi György: Először is: a nyolcvanas években kialakult elképzelésünktől eltérően a gazdaság nem települt annyira szét, mint ahogyan a távközlési és egyéb technikák lehetővé tennék: a legkorszerűbb új, tudás alapú gazdasági ágak, amelyek a kilencvenes években emelkedtek fel, nagyvárosi régiókba koncentrálódnak. Amelyik országnak van ilyen nagyvárosi régiója, az előnyös helyzetben van a többivel szemben, mert ez vonzza magához az intézményi, technológiai innovációkat, döntéshozó központokat, magas szintű pénzügyi és üzleti szolgáltatásokat stb. Szerencsénk van tehát, hogy van egy ilyen nagyvárosi régiónk. A posztszocialista országok közül csak a cseh és a lengyel nagyvárosi régió említhető meg, a bukaresti nem működik. Gerő: Milyen központi szerepet játszhat Budapest, hatása túlléphet-e az országhatárokon? Enyedi: Szerintem igen, de hangsúlyoznám, hogy csak részközpónt-szerepet játszhat. Közép-Európának nem az egyetlen központja, hanem részközpontja lehet. Másodszor, úgy vélem, bizonyos funkciókban versenyre kelhet Béccsel: Bécs több szempontból is elég enervált, főként gazdaságilag. Budapest ezen a terepen töltheti be a részközpont-feladatot. Ez a feladat nagyrészt úgynevezett logisztikai — transznacionális vállalatok regionális alközpontja, gazdasági szervező szerep —, de sok függ persze attól is, hogy a kapunyitás a Balkán felé olyan sikerű lesz-e most is, mint a múlt század végén volt. Ez a folyamat most kissé megtorpant. Ez azt is jelenti, hog)' én nem látom a pénzügyiközpont-szerep alapjait, az erős bankokat, amelyek ehhez kellenének, de nem látom például azt sem, hogy itt lenne Közép-Európa légi központja: ez a központ a bécsi repülőtéren már kialakult.