Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

GERŐ ANDRÁS—ENYEDI GYÖRGY—LENGYEL LÁSZLÓ — EKLER DEZSŐ Budapest fővárossá fejlesztésének kezdetei — a versenytársak és a regionális szerepkör

Budapest fővárossá fejlesztésének kezdetei — a versenytársak és a regionális szerepkör Gerő András: Budapest jövőjét tekintve az indulás intenciója sok mindent meghatároz. Az indulásban két elem mindenképpen benne volt. Az egyik, hogy kell az országnak egy főváros, hiszen Magyarországnak nem volt jogi értelemben vett fővárosa. Volt azonban egy messzebbre tekintő koncepciója is gróf Andrássy Gyulának, hogy ugyanis a fővárosnak egyben regionális központnak is kell lennie a közép-európai régióban. Az elgondolás egyik motívuma a Béccsel való versenyfutás volt, a másik pedig — ami Andrássy határozott szándéka volt —, hogy észak, kelet és dél felé Budapestnek ne legyen versenytársa. Az elképzelés hátterében a burkolt magyar hegemóniaigény állt, és a koncepció bizonyos értelemben sikeres volt: sem Kijev, sem Varsó, sem Belgrád, sem Bukarest nem lett konkurense Budapestnek. A koncepció infrastrukturálisan működött. Különféle minták alapján sok minden kiépült. Létrejött a Nagykörút a bécsi Ring mintájára, a Sugárút, vagyis a magyar Champs-Elysées, strukturálisan pedig, a londoni minta alapján, a Közmunka Tanács. Tehát a külföldi mintákat adaptálták, összegyúrták, és a kiegyezést követően megcsinálták Budapestet. Trianon után azonban egyfajta provincializálódási folyamat következett be, az ország provincializálódott a helyzetéből következően. Később a kommunizmus csak ráerősített erre. Azóta viszont felhúzták a vasfüggönyt, új helyzet állt elő, és azt mondják, Budapest immár a harmadik legvonzóbb befektetői célpont London és Amszterdam után. A jövőben vajon mennyiben tartható az indulásnál kialakított koncepció, tehát hogy ne egyszerűen fővárosként funkcionáljon Budapest, hanem regionális központként? Különösen, hogy