Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)
ERŐ ZOLTÁN A városmegújítás lehetőségei
Nem lehet reális, több okból sem. Egyrészt az épületek a felújítás hiánya miatt műszakilag végletesen elhasználódtak — sok ház esetében a felújítás költségei valóban meghaladják a bontás-építés költségeit —, másrészt a fent említett erkölcsi avulás teszi értéktelenné az ingatlanokat. Ha valóban mintegy 20 ezer lakás bontásával kell számolni, ez épületek eltűnését is magával fogja hozni. Sajnálhatjuk, hiszen ezek ráadásul az épületállomány régebbi darabjai lesznek, amelyeket stílusuk, történetiségük, hangulatuk miatt szeretünk. Ha egymás mellett áll az egyemeletes, szűk udvarra néző, szoba-konyhás lakásokból álló koraeklektikus épület, amelynek ablakai, lépes őko rl á tj a, k a pu ä t h aj t ój ának burkolata mind-mind a régvolt Budapest emlékét hordozza, és egy ötemeletes, a Trianon utáni értékzavar stílusában fogant, csak tizedrangú építészeti kvalitásokat mutató spekulációs, de jól felszerelt bérház, egyértelmű, hogy az utóbbi épület fog megmaradni — építészeti értékítéletünk ellenére. A város építészeti értékeinek eddigi megmaradását ugyanaz tette lehetővé, ami pusztulását is okozta: a forráshiány, a gazdasági depresszió. Kérdés, hogy a gazdaság erősödésével a történeti értékek megtartásának lehetőségei javulnak-c vagy romlanak. Bár gondolhatnánk, hogy a gazdagabb országok többet képesek áldozni az építészeti örökség védelmére, jól tudjuk, hogy a fejlesztési boomok sok európai városban valóban eltörölték az örökség jelentős részét. Jól látható, hogy pusztán a jogi védelem nem lesz elegendő egy más irányú gazdasági és társadalmi folyamatokra alapozott fejlődés megállítására. Alapvető tehát, hogy az értékvédelem egyfelől egyértelműen és realisztikusan fogalmazza meg saját prioritásait, másfelől, hogy a gazdasági szabályozórendszerben is folyamatosan érvényrejusson az épületfelújítás, a meglévő épületek újrahasznosításának szempontja. Amennyiben az országos lakásprogramok mindig csak az új lakásépítést preferálják, akkor esélyt sem hagynak az épületfelújításokon alapuló rehabilitációs programokra. Másfelől viszont az értékvédelmi célzatú támogatási rendszerek kisebb csodákra képesek. Mind a fővárosi, mind az országos támogatási rendszerek tapasztalatai azt mutatják, hogy szinte jelképes összegek is jelentős energiákat és forrásokat szabadítanak fel, és az ingatlantulajdonosokat való-
