Koszorú Lajos, Erő Zoltán: Budapest-dilemmák - Budapesti Negyed 28. (2000. nyár)

ERŐ ZOLTÁN A városmegújítás lehetőségei

ban az értékvédelem céljaihoz illeszkedő feladatok elvégzésére ösztönzik. Nem lehet véletlen, hogy az értékvédelem szándéka ennyire erősen jelent meg az elmúlt években. Az értékteremtés hiánya is hozzájárul ahhoz, ha egy közösség inkább a régi minden áron való megőrzését találja egyedüli útnak. Voltaképp a századforduló kimagasló minőségű épületei is sokszor barokk paloták, középkori eredetű lakóházak helyén épültek fel, mégis, ha igényességükkel, építészeti kvalitásukkal értéket teremtettek, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, milyen érték pusztulását okozták. Az Erzsébet-híd megépítése a századfordulón Pest középkori magját tüntette el, a létrehozott épületegyüttes azonban Budapest világvárossá válásának szimbóluma lett. Kérdés tehát, hogy a történeti városrészek kisebb-nagyobb átépülése során sikerül-e olyan értékteremtő folyamatot megindítani, amely az átlagos házak építésében is — hiszen többnyire közönséges, egyszerű és olcsó lakóházak építéséről lesz szó — egyfajta építészeti igényességet, kultúrát fog tükrözni. Kérdés, hogy kikből áll majd az a megbízói kör, amely ezeket a házakat megrendeli: a társasházak vagy az esetleges bérházak építtetői milyen mintákat kívánnak követni építkezéseikkel. Lehet-e valamilyen módon — például kísérleti mintalakóházakkal — befolyásolni a folyamatot, lesz-e olyan közszereplő, aki ezt a feladatot sajátjának tekinti? Egy remélhetően felgyorsuló építési ütem szerencsés esetben alkalmas lehet az új termék kialakítása mellett új építészeti kultúra megalapozására is. Vajon élünk-e majd ezzel a lehetőséggel? A társadalmi kérdések A városrehabilitációs feladatok keretei között erősen keverednek a műszaki-építészeti és a társadalmi kérdések. Miközben ez a keveredés elkerülhetetlen, mégis meg kell próbálni a hatásokat valamennyire egymástól elkülönítve is végiggondolni, különben előfordul, hogy nem a megfelelő eszközökkel kívánunk választ adni a kérdésekre. Nem biztos, hogy egy városrész szociális problémáira az épületfelújítások adnak választ, mint ahogy a viszonylag jobb szociális státuszú területeken is eredményezhet megválaszolhatatlan kérdéseket az épületállomány műszaki állapota. Tény persze, hogy egy-egy terület műszaki és társadalmi leromlása általában együtt járó, egymást erősítő folyamat, a városrehabilitáció során azonban a többféle hatást külön is végig kell gondolni. A városrehabilitációtól az érintett önkormányzatok, döntéshozók sokszor a terület társadalmi problémáinak megszűnését — vagy legalább jelentős mérséklődését — várják. Nagyon is kézenfekvőnek tűnik a városrehabilitációt dzsentrifikáciős projektként felfogni, s kétségtelenül vonzó a terület műszaki megújulásával együtt a legszegényebb társadalmi rétegek eltűnésével is számolni. Valószínű azonban, hogy a város minden pontján ez nem történhet meg. A társadalomnak a jövőben is lesznek lecsúszott, alsó rétegei, a nagyvárosi szegénység még az általános gazdasági környezet javulásával sem tűnik el egyik napról a másikra. Kérdés, hogy e szegény rétegek hol és milyen lakáskörülmények között helyezkednek el. A társadalom térbeli szegre-