A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

Lőrinc jogtudós, 1904-ben Beöthy Ákos politikus és Lötz Károly, 1905-ben Gziglcr Győző építész, Szász Károly költő és Bartha Miklós publicista, 1906-ban Zichy Mihály és gróf Zichy Jenő, 1907-ben Szabó Miklós, a Kúria elnöke, 1908-ban Türr István, 1909-ben Náday Ferenc színész és Kautz Gyula közgazdász, 1910-ben pedig báró Kaas Ivor író nyerte el ezt a megtiszteltetést, majd az 1910-es évek első felében több fővárosi főtisztviselő. 1912-ben temették el a parcellában Mátrai Betegh Béla színészt, 1913-ban gróf Teleki Géza volt belügyminisztert, gróf Teleki Pál apját, 1914-ben Leehner Ödönt, 1915-ben Zsitvay Leó jogászt, Újházi Ede színészt, és egy veterán politikust, a százegy évet élt Madarász Józsefet, 1919-ben pedig báró Dóczy Lajos írót. 1915 óta állt a díszsoron a csak 1926-ban elhunyt Jászai Mari síremléke, rajta saját szövegezésű sírfeliratával. Már ekkor is gyakran előfordult egy-egy, még élő személy nevének sírra vésése, esetleg képének vagy szobrának előzetes sírra tétele, de a sírjel egészének felállítására — mielőtt még bárki meghalna azok közül, akik oda kívánnak temetkezni — meglehetősen ritkán akadt példa. Ezt a furcsa helyzetet csak még abszurdabbá tette, hogy publikus sírról, egy neves személy kultuszának majdani helyéről volt szó, és az abszurditást az is fokozta, hog)' Jászai Mari gyakran látogatta is saját sírját, rendszeresen és látványosan gyakorolva saját kultuszát. Síremléke, Szabó Jenő és Miakits Károly műve, más szempontból is különleges: anyagát a régi, 1837-ben épült és a századforduló után lebontott Nemzeti Színház kövei — konkrétan az egykori kupolacsarnok szürke márványa — képezik. 1919 után jó ideig csak egyetlen sírt nyitottak a parcellában, de azt — az aktuális politikai helyzetnek és a közhangulatnak megfelelően — a díszsor legelőkelőbb pontján, a Kamermayer-síremlék mellett: 1923-ban itt temették el -A Magyar Hiszekegy szerzőjét, Papp-Váry Elemérné Sziklay Szerénát. Ezt követően már legfeljebb csak családtagok kaptak helyet a korábbi sírokban (mint például 1935-ben Widmár Katalin operaénekesnő, férje, Náday Ferenc mellett), de furcsa módon az 1925-ben elhunyt Papp-Váry Elemér tábornokot nem híres felesége mellé temették el, hanem egy teljesen külön sírban, a 36/1. parcellában (csak 1945 után hozták át mostani helyére). Az utóbbi évtizedekben a parcella belsejét kiürítették és a híres síroknak legalább a harmadát felszámolták. 1993-ban azonban, mint majd szó lesz róla, a 28. parcella újra a temetői hierarchia csúcsára került: itt temették el ugyanis Antall Józsefet, a rendszerváltás utáni első magyar kormányfőt. A kis területű, de ennek köszönhetően a mai napig minden átrendezést elkerült 29. parcella közvetlenül a Deák-mauzóleum mellett helyezkedik el. Nem véletlen, hogy elsőként Deák Ferenc két bizalmasát temették ide, még 1880-ban gróf Mikes Jánost, majd 1888-ban id. Kandó Kálmánt. Szintén 1888-ban kapott itt sírhelyet Trefort Ágoston, majd 1891-ben Kerkapoly Károly, 1892-ben Klapka György és Salamon Ferenc, 1893-ban Erkel Ferenc, 1894-ben Xantus János, 1895-ben pedig Földváry Mihály, aki közel húsz éven át töltötte be Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegye alispáni tisztségét. 1897-ben itt temették el Helfy Ignác és Horváth Gyula publicista-