A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

kát, valamint Kovács József sebészt, volt egyetemi rektort, és végül 1901-ben Szilágyi Dezsőt, az egykori igazságügyminisztert. A későbbiekben a 20. parcellából került ide Irányi Dániel síremléke. A 29/1. parcella a környékéhez képest sokáig viszonylag jelentéktelennek számított, bár ide temetkezett 1900-ban Schvarcz Gyula történész, 1902-ben Vadnai Károly író, Ráth Károly iparszervező, Kelety Gusztáv festőművész, valamint Szigeti József, Szigeti Imre és Feleky Miklós színészek, 1903-ban Ráth Mór könyvkiadó és Corzan Avendano Gábor matematikus, 1904-ben két híres pedagógus, Zirzen Janka és Lakits Vendel, 1905-ben id. Csiky Kálmán műfordító (akit azóta háromszor temettek át újabb és újabb parcellákba), 1906- ban Munkácsi Flóra színésznő és György Aladár művelődéstörténész, 1907- ben Tóth Béla író, Vízváriné Szigeti Jolán színésznő és Werner Rezső Rudolf jogfilozófus, 1908-ban Vízvári Gyula színész, 1909-ben Sz. Nagy József zeneszerző, majd 1911-ben Kovács Mihály színész. Később azonban a Kerepesi úti temető régi, felszámolt parcelláiból számos további neves személy hamvai és síremléke került ide, és az 1920-as évek végére itt alakult ki a temető első, jelentős részben másodlagos temetésekkel létrehozott díszparcellája. 1902-ben kezdődött meg a temető 1852 és 1868 közötti sírjainak felszámolása, és az itt talált földi maradványok közös sírba juttatása. Tíz, 1855 és 1864 között elhunyt személy azonban — köztük Reguly Antal, id. Beöthy László, Marastoni Jakab, Márkfi Sámuel, Kövér Lajos és Obernyik Károly — 2i Kemény: i.m., 1983: 98. old. a 29/1. parcella első két sorában kapott új sírhelyet, az itteni szekunder temetések első hullámaként. A második hullám terve először 1908-ban vetődött fel, a Fővárosi Mérnöki Hivatal Kerepesi úti temetőről készített fejlesztési terve kapcsán, de csak az 1920-as évek elejére fejeződött be az érintett kilenc, nagyrészt az 1870-es években megtelt parcella kiürítése. A mintegy tizenkétezer sírból harmincötöt találtak érdemesnek arra, hog)' a főváros költségén áthelyezzék őket, és gondoskodjanak a fenntartásukról. 1909-ben Gerenday Béla felajánlotta, hogy a neves személyiségek sírköveit a kiürítendő parcellákból saját költségén, kijavítva áthelyezi a Kerepesi úti temető kijelölt területére. Ez elsősorban ügyes reklámfogás volt, mivel a legtöbb szóban forgó kő a Gercnday-műhelybcn készült.

21 A felszámolt, de történelmi értékű síremlékek egy része a Fővárosi Múzeumba került, egyes reprezentatív és újrahasznosítható sírkövek pedig a katonai hatóságok és a főváros együttműködésével a Rákoskeresztúri temetőn belül kialakított Hősök temetőjébe. 1919-ben a főváros tanácsa újabb régi parcellákat jelölt ki — 1860-tól 1878-ig használtakat —, ahonnan körülbelül tízezer személy földi maradványai kerültek át a Rákoskeresztúri temető közös sírjaiba. 1924-re teljesen kiürítették a Kerepesi úti temető régi parcelláinak egy részét (például a 60., a 61., a 65., a 68. és a 69. számút), ahová többé nem is temettek senkit, és a terület rövidesen más funkciót kapott. A temetőt, amely ekkor már közelítőleg elnyerte mai nagyságát és alaprajzát, ez, a területcsükkenés már nem érintette olyan érzékenyen, mint a múlt századiak,