A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)
A Kerepesi úti temető másfél évszázada
feltüntető — és mar eleve így készült —, sokszor éppen ezzel hivalkodó síremlékek jelentik. Ide sorolható az az eset is, amikor egy közismert személy eredeti, a köztudatból már kiesett neve kerül a sírra. Az elhunytat bemutató feliratok legegyszerűbb és leggyakoribb esete, amikor egyegy szó vagy néhány szavas felsorolás utal egykori tevékenységére, foglalkozására. Fontos, hogy mi az, amit a felirat szükségesnek tart kiemelni: a rangok és címek sokszor előnyben részesülnek az alkotó tevékenység megnevezéséhez képest. A hosszabb feliratok vagy sírversek számos módon csoportosíthatóak: például szerzők, illetve az egyes szövegek eredete szerint, továbbá funerális értelemben vett egyediségük vagy elterjedtségük alapján, vagy azt figyelembe véve, hogy a szövegben ki szólal meg, és hogy van-e megszólított. Az egyik legjobb, kombinált tipológiát Károsy Pál alkotta meg, aki négy kategóriát különített el: a költői feliratokat (ezen belül eredeti, idézett és ismeretlen eredetű sírverseket), a prózai feliratokat (ezen belül a vallásos, a családi vonatkozású, a jellemző és a gondolati feliratokat), valamint önálló kategóriaként a háborúra vonatkozó és az idegen nyelvű szövegeket. 2 A Deák-mauzóleum környékének sírversei és feliratai közt eredeti szövegek és idézetek egyaránt előfordultak (egy részük ma már nincs meg vagy nem olvasható). Az előbbiek szerzői közül megemlíthetjük például Tóth Kálmánt, Beöthy Zsigmondot, Székács Józsefet, Agai Adolfot, Rákosi Jenőt, Raffay Sándort, valamint a századforduló utáni évtizedek legjelentősebb sír27 Vö. Károsy Pál: A Kerepesi-úti temető költészete. Sirversek, sírfeliratok, Bp.: Szerzői kiadás, 1934. vers-költőjét, Kozma Andort. Az itteni idézetek forrásai többek közt Horatius, Shakespeare, Vörösmarty és Madách művei, és természetesen a Biblia. Jászai Mari már említett sírján kívül saját szerzeményű vers vagy felirat is szerepel vagy szerepelt például Sziklay Szeréna, Bartók Lajos és Wohl Stefánia sírján. A 28. parcella és a 29. parcellacsoport a síremlék-művészet szempontjából is rendkívül fontos. Ez a terület adott a legtöbbször helyet a nagy századfordulós sírszobrász-generáció alkotásai számára. A régi, ide áthelyezett sírkövek közül — amelyeken még nincsenek figurális ábrázolások — a legtöbb a Gerenday-műhelyben készült. A századfordulós síremlékek közt is sok a Gerenday-féle alkotás, amelyeket egyre gyakrabban egészítenek ki szobrok, de ezek többsége egy sémára készült, importált, összerakható figura. Ilyen például Beniczkyné Bajza Lenke vagy Horánszky Nándor sírja. 28 Több munkájuk, így Tóth Lőrinc vagy Csernátony Lajos sírja, relieffel egészült ki. A konkurens Kauser-cég készítette Pulszky Ágost síremlékét. A korszak két legfontosabb teljesítménye a funerális művészetben a már többször említett Donath Gyula, valamint Kallós Ede működése. A fentiek közül Donath műve a Csemegi-, a Teleszky-, a Kamermayer-, a Lipthay- és a Péterfy-síremlék. Petrik Albert elsősorban őt emelte ki mint a legértékesebb temetői szobrok megalkotóját. Kallós Ede készítette el Bartha Miklós, Irányi Dániel, Kozma Sándor, Erkel Ferenc, báró Bánffy Dezső, Falk Miksa, valamint — Róna Józseffel közösen — Er28 Kemény:i.m., 1983: 111.old.
