A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

kel Sándor sírját. Lyka Károly összevetése ezzel a két szobrásszal kapcsolatban na­gyon találó: szerinte míg Donath a gyász ünnepélyes pátoszát szólaltatja meg sok fantáziával, addig Kallós egy líraibb, érzel­mes síremlék-típust képvisel, ahol a finom, tartózkodó mozdulatok kerülnek előtérbe. Donath a temető „szónoka", míg Kallós in­kább a „lírikus". 29 Mindketten olyan gyak­ran részesültek funébris jellegű megbízá­sokban, hogy ebben az időszakban szinte kizárólag temetői szobrokkal foglalkoztak. Donath az általa megteremtett egyedi, új­szerű halál-allegóriákat tradicionális attri­bútumokkal kombinálta. Kompilatív sír­emlékeinek témája egyértelműen a halál, az elhunyt ábrázolása teljesen háttérbe szorul. Kallós alkotásai egyértelműbbek és 30 szűkszavúbbak. Irányi Dániel síremléke olyan népszerűvé vált, hogy később köztéri emlékműként is felállították. Kallós a sír­emlékeit kiváló építészek közreműködésé­vel készítette: közéjük tartozikTátray La­jos, Márkus Géza, valamint Bálint Zoltán és Jámbor Lajos. A magyar historizmus nagy szobrász-tri­ászából elsősorban Stróbl Alajos művei ke­rültek ide a századforduló körül (például Zichy Mihály, Szilágyi Dezső, Kelety Gusz­táv és Balogh Tihamér sírjára). Zala György, akit Petrik Albert Donath mellett elsődlegesen kiemelt, a fent ismertetett parcellákba csak egy síremléket készített, Beöthy Ákosét (a temető más részein szá­mos művét felállították). Fadrusz Jánosnak két alkotása is áll a 28. parcellában, de egyik sem síremléknek készült: Szilágyi Sándor domborműve a nagy történész tisz­29 Lyka Károly: A temető szobrászai, in: Szobrászatunk a századfordulón (Magyar művészet 1896-1914). Második teletére készített plakettjének felnagyí­tott másolata, saját sírjára pedig híres Krisztus-szobrának egy példánya került. (Utóbbinak egy másik példánya a közeli 20. parcellában, Heinrich Ferenc sírján lát­ható). A Deák-mauzóleum körül a századfor­dulón felállított szobrok közül fontosak még Róna József (Klapka György, Telepy Károly), Margó Ede (Vízvári Gyula, Szigeti Jolán), Radnai Béla (Damjanich Jánosné, Thaly Emil), Damkó József (LubrichÁgos­ton és Sóltz Vilmos), valamint Teles Ede munkái (utóbbi alkotása a méltán népszerű Barabás-síremlék). Egy-egy művet készí­tett a temetőnek erre a részére Kiss György, Ligeti Miklós, Somló Sári, Kozma Erzsébet, Pásztor János, Bory Jenő, vala­mint Horvai János. A 28. parcella jelentős síremlék-architektúrái fűződnek Hikisch Rezső, illetve Kosztolányi Kann Gyula ne­véhez. Az Irányi-síremlék mellett Zichy Mihá­lyé az, amelynek később köztéri változata is született. Ez a kettősség, a síremlék és az emlékmű funkciójának ez a bizonytalan összemosása századunkban elterjedt jelen­séggé vált, de fordítva: köztéri szobrok má­sodpéldányai vagy variációi kerültek a te­metőkbe, például a Kerepesi úti temető­ben Csontváry Kosztka Tivadar vagy a Far­kasrétiben Bartók Béla sírjára. Ez nem egy esetben akkor is megtörtént, persze kevés­bé publikusan, ha nem ugyanazon személy emlékművéről és sírjáról volt szó, sőt, ha a két témának semmi köze nem volt egymás­hoz (ma például egy agrártörténeti ese­ményt megörökítő vidéki emlékmű másod­kiadós, Bp.: Corvina, 1983:50-52. old. 30 Nagyi.:i.m., 1993:119.old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom