A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

KARINTHY FRIGYES Gondolatok a Kerespesi temetőben

és szomorúság jelképének tette meg? Bánat és szomorúság forrása csak a könnynek, mint ahogy forrása virágnak a trágya, melyből kibomlik — maga a sírás csaknem boldogság már, legalább is ígérete a boldogságnak, rés a felhők közt, amin át vakítóan villan fel a Nap, részegítő zamata és előíze mindama vidámságnál vidámabb békének és derűnek és megoldásnak és világosságnak, amit zavarosan a mennyország gyűjtőnév alatt érzünk s ami jelenti a reményt, hogy valamikor felébredünk és nevetve és derülten megértjük ostoba álmunkat és elválasztjuk és megkülönböztetjük a valóságtól. Tehát: áldott legyen minden, bármily együgyű és naiv tárgyjelkép, emlék, fej fa és kereszt és koporsó, ami alkalmas rá, hogy ezt a sírást, ezeket a könnyeket kiváltsa. A kinyitott gödör szélén tűnődve, néhány szót váltunk a temető kedves, szakmáját értő és szerető igazgatójával. Külföldi temetőkről beszél, terveiről, hogy lehetne minél derültebbé, szebbé, mosolygóbbá varázsolni ezt a nagy virágos kertet. Szóba kerül a halottégetés. Mindig ellenszenves gondolat volt számomra. Itt a temetőben rájövök, miért. Nem az úgynevezett kegyelet és hagyomány hókuszpókusza teszi azzá — kegyelet és hagyomány éppenúgy lehet megrögzött rossz szokás, mint ahogy lehet értelmetlen és haszontalan fábólvaskarika a legeredetibb és legforradalmibb újítás. A halottégetés azonban sokkal inkább tartozik az utóbbiak közé, mint előbbiek közé a temetés. Két túlzás van, két vége a botnak, amivel fejbe lehet kólintani a józan érzést — egyik az ősi, hóbortos babona, másik a kapkodó, felforgató, hebehurgya tudákosság. Egyik az egyiptomi piramis. Bebalzsamozni, kővé dermeszteni a holttetemet, eltenni tízezer évre, építeni fölébe otromba, ízléstelen emlékoszlopot, akkorát, hogy eltörpül mellette minden élet — ugyan kinek szól az ilyen emlék, mely ennyire lenézi azt, akinek szól? A másik annak az amerikai bankárnak a végrendelete, aki meghagyta, hogy elégetett testének hamvait ne tegyék urnába, hanem vigyék fel repülőgépen a Wall-Street fölé s szórják szét a szélbe. Középütt az igazság. Megbékélt, mosolygó, szépvonalú szájával, csendesen lehunyt szemével szétterpeszkedő, kinyújtott szinte, jóízűen elernyedő, elnehezedő testé-