A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

Podmaniczky Frigyest vagy 1918-ban gróf Khuen-Héderváry Károlyt vidéken temették el. A Kerepesi úti temetővel szemben komolyabb konkurenciát jelentő nagyvárosi sírkerttel legfeljebb Kolozsvár rendelkezett, bár a Budapesten tevékenykedő neves erdélyi személyiségek egy jelentős része már ekkoriban sem temetkezett haza. A Kerepesi úti temetőt az arisztokrácia is preferálta. Az 1930-as években több száz bárói, grófi vagy hercegi sír volt itt — egyes családok sírboltjai, illetve olyan sírhelyek, ahol arisztokrata személy is nyugszik —, mára körülbelül nyolcvan maradt meg belőlük (az adattárban a legtöbbjük neve szerepel). A mágnáscsaládok minden típusa képviseltette magát: a több évszázados tradíciókkal rendelkező történelmi famíliák éppúgy, mint a homo novus-ok: a bárói rangot nyert köznemesi és polgári családok, valamint a katonabárók. Nem túlzás azt állítani, hogy a magyarországi arisztokrácia templomokba temetkező és mauzóleumba temetkező generációi után kialakult egy temetőbe temetkező generáció is, és ezen belül egy fontos csoport: azok, akik az ország centrális, rangban első temetőjét választották végső nyugvóhelyüknek. Az ő sírjaik között kevés az igazi, az arisztokráciához oly nagy mértékben kötődő családi mauzóleum, inkább reprezentatív család sírhelyekről van szó, amelyek nem különböznek a kor nagypolgári sírjaitól, sőt, sokszor el is maradnak azok mögött. A Kerepesi úti temetőben eltemetett, ősi és főrangú magyar családokból származó személyek legjelentősebbjei azonban elsősorban nem mint arisztokraták, hanem mint politikusok fontosak, és itteni temetésük nem egyszer újratemetés volt, mint 1870-ben gróf Batthyány Lajosé, 1962-ben gróf Károlyi Mihályé vagy 1994-ben gróf Bethlen Istváné. Emellett sokan temetkeztek ide azok közül, akik koruk tudományos vagy művészeti életének voltak fontos résztvevői. Az ő síremlékük általában tehetősségről árulkodik, de nem sírbolt jellegű, emellett nem családi sírhely: többnyire magányosan, legfeljebb egy-két családtagjukkal együtt nyugszanak ott (a fentiekben, a Deák-mauzóleum környékének bemutatása kapcsán többük nevét megemlítettük). Nem egyszer a főváros által adományozott díszsírhelyen temették el őket, mint például gróf Zichy Jenőt vagy báró Eötvös Lorándot. 10. A Kerepesi úti temető igazi főútja, a főkaputól a 49. és az 50. parcella találkozásáig húzódó útvonal, mint már említettük, sokáig másodlagos szerepbe kényszerült a Deák- és a Kossuth-mauzóleum környéke, valamint a falsírboltok mögött. Ebben főként a két árkádsor felépülése, ezek környezetének, valamint a 10/1. számú parcella mai formájának a kialakulása, majd az 1920-as évek végén az újabb díszparcellák szekunder temetésekkel való kialakítása hozott változást. A két árkádsor építése 1904-től 1908-ig tartott, de sírboltjait már 1905-től használták. Az épületeket Gerle Lajos és Hegedűs Ármin tervezte, a két-két kupolatér mozaikjainak megalkotásában pedig Róth Miksa, Körösfői Kriesch Aladár, Dudits Andor, Stein János és Vajda Zsigmond vett részt. Szintén 1908-ban épült fel a jobb oldali árkádsor mellett a Malosik család mauzó-