A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

leuma, Wachtel Elemér műve. Környéké­vel együtt ma is ez a Kerepesi úti temető egyik legszebb területe, és jelentős rész­ben máig azt az autochton képet mutatja, ahogyan kialakult. Az árkádos sírboltok ek­kor Európa-szerte elterjedtek, divatosak voltak, és nagyrészt itáliai példák figyelem­be vételével épültek. A Kerepesi úti teme­tő árkádsorait a közvélemény egyértelmű­en úgy üdvözölte, mint a falsírboltok fel­váltóit, azok reprezentatív szerepének át­vevőit. Ekkoriban itt létesültek a legdrá­gább sírhelyek, amelyeket száz évre lehe­tett megváltani (de volt köztük, amelyet a főváros végleg átengedett egy-egy jeles személyiségnek). A családi sírboltokat ele­ve úgy alakították ki, hogy föléjük repre­zentatív síremlékek épülhessenek. Az azonban nem valósult meg, ami az itáliai temetőkben: nem ügyelt külön bizottság arra, hogy csak művészi sírok kerülhesse­Jókai Mór ideiglenes sírja a mauzóleum megépülése előtt. Kétoldalt az árkádsírboltok. 1910 körül Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény „ Ekkoriban itt létesültek a legdrágább sírhelyek, amelyeket száz évre lehetett megváltani... "

Next

/
Oldalképek
Tartalom