Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

SÁNTA GÁBOR „A kiábrándult urbanitás poétája"

oly paradoxont csinált ma a naturalizmus, ami pedig ez új irányban egészségtelen, attól ugyanez írók intő példáján okulva fog óvakodni".

30 A századforduló éveiben a naturalizmus — amely, mint minden a művészetben, legyen az zenei, képzőművészeti vagy éppen irodalmi irányzat: fáziskéséssel valósult meg nálunk — még ügy Magyarországon. S mint ilyen, az írókat, a kritikusokat és a laikus olvasóközönséget egyaránt foglalkoztató kérdés. A társadalomtudományok eredményeit számon tartó Kóbor Tamás ez idő tájt írt regényeinek értékelésekor magam is egyetértek irodalomtörténészeink azon állításával, hogy az író a naturalista — szerintem egészen pontosan: a lehetséges naturalista — regény megvalósítója volt a magyar irodalomban. Legalábbis azé, amit ő a századfordulón a „naturalista regény" meghatározás alatt érthetett, amely elképzeléshez minden bizonnyal Kárpáti Aurél járt legközelebb, amikor „szociális és pszichológiai aláfestésű realista regény"-eknek nevezte Kóbor Tamás műveit. Az én olvasatomban e definíció azt a Zolának és követőinek eredményeiből és kudarcaiból okuló századvégi irányzatot jelöli, amelyen többnyire még naturalizmust szokás érteni, de amelyet helyesebb lenne — Jászi Oszkár szavaival élve — „szociológiai regény"-nek nevezni. Ez ugyanis az a meghatározás, amely irodalomtörténeti nézőpontból leginkább egyezik Kóbor Tamás sajátos önértelme30. Haraszti Gyula: A naturalista regényről. Bp., 1886. 408-409. old. 31. Jászi Oszkár: A szociológiai regényről. Hl. Huszadik Század, zésével, miszerint munkái „felekezeten 32 felüli társadalmi írások". • A társadalomtudományok iránt élénken érdeklődő Kóbor Tamás annak a múlt század utolsó évtizedében jelentkező írónemzedéknek jellegzetes alakja, akinek életművében nem választható el egymástól hírlapírás és szépirodalom. Számára a publicisztika nem csupán kenyérkereset volt, amely hónapról hónapra megoldja a házbérgondot. Sokkal inkább csatorna, vagyis kommunikáció az akkori leghatékonyabb média, a sajtó kiadványainak olvasóival. Tehát a zsurnalisztikát a véleményformálás közfigyelemre számító eszközének, a befolyásolás lehetőségének tekintette. Kóbor Tamás tipikusan budapesti íróember volt, aki a fővárosban egy életre szóló témát talált. Szociális érzékenysége, a társadalmi kérdések iránti fogékonysága, a jobbító szándék az újságok hasábjain kellő nyilvánosságot kaphatott. Ez azonban kevés — állította — a problémák megoldásához, a korlátozott terjedelem csupán a figyelemfelhívást teszi lehetővé. Alapos, a vitás kérdéseket aprólékos gonddal körüljáró, a részleteket is végiggondoló, tudományos művekre van szükség. Kóbor a szociológiai kutatások megindításának első sürgetői közé tartozott Magyarországon. Már 1890-ben erről beszélt, amikor haragos közleményt jelentetett meg Békésy Károly egyetemi magántanár kiadványáról, A társadalmi forradalom-ról, amelyet a 1901. l.sz. 30-37. old. és 1901.2. sz. 116-123. old. 3?.. Kóbor Tamás: Magyar nyelven írt idegen irodalom. In: IMIIÉ, Bp., 1929.53-62. old.