Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

SÁNTA GÁBOR „A kiábrándult urbanitás poétája"

Az Újság szerkesztősége. Az asztalnál ülnek, balról: Kóbor Tamás, Gajáry Ödön, Herczcg Ferenc és Kenedy Géza Állnak balról: Garami Béla, Kozma Andor, Szilágyi Géza, Keszler József, Lakatos Sándor, Katona Béla és Káinoki Izidor 1905 körül „... élete végéig arculatformáló személyisége maradt. " sem — Fenyő Miksa, Harsányi Zsolt, Hevesi Sándor, Korányi Frigyes, Kunos Ignác, Löw Immánuel, Márai Sándor, Patai József, Schöpflin Aladár, idősebb és ifjabb Wlassics Gyula bárók és Windiscbgrätz Lajos herceg nevét említem meg. A Kóbor-jubileum valósággal megmozgatta a magyar kulturális közéletet. Az újságok a legnagyobb íróinkat idéző, mármár kultikus tisztelettel beszéltek munkásságáról. A Népszavá-ban Révész Béla arról elmélkedik, hogy az ünnepi életműsorozat „az írót viszi az előtérbe, aki mindig is ott állott az élen. Kóbor Tamás, az író harminc-negyven éve járja a magyar irodalom magaslatait, és mögötte érkeznek az írók, akik utódok, és nem lenne új irodalom, ha ki nem sarjadt volna az arra való, előző literatúrából. (...) Kóbor Tamás írói jelentőségét úgy kellene fölmérni, hogy elmondjuk, ha ugyan elmondható [az] a pszichikus titokzatosság, [hogy] mit jelentett kaotikus-számunkra Kóbor szellemének kemény energiája, fáklyázó világossága, lobogó példája, aki menetelt arrafelé, amerre mi igazodtunk. Előttünk járt, pedig mögülünk indult. Fáradt litcratúrának föl-