Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

SÁNTA GÁBOR „A kiábrándult urbanitás poétája"

dobbant egyéni alakja, aki a jelenéből a jövő irodalmát munkálta. Alig kitapintható, de históriásan érezhető, mennyire volt Ady, Bíró Lajos, Kosztolányi és a többiek jól irányított sorsa, hogy Kóbor Tamás, Bródy Sándor, Szomory már jelen voltak".

14 A Magyar Hírlap-b&n is az olvasható, hogy „sorsa a nagy megelőzőké. Hatása személytelen és kézzelfoghatatlan, de benne él és benne vibrál mindenben-mindenkiben, aki és ami utána jött az elmúlt negyven év időlépcsőjén".

17 Szőlősi Zsigmond méltatása pedig már-már kifejezetten a Jókaikultusz retorikáját idézi, amikor határozottan kijelenti, hogy Kóbor Tamás „egy pillanatig se volt kezdő. Se abban, amit mondott, se abban, ahogyan mondta. Senkitől se tanult, senkinek soha a hatása alá nem került, se abba a kényszerhelyzetbe, hogy bármikor és bármiben is revideálja magát".

18 A hetven éves Kóbor Tamást 1937-ben hasonló lelkesedéssel köszöntötték. Saját lapjában, az Újsdg-ban Zsolt Béla azt az embert ünnepelte, aki egyike azon „szellemi vezéreknek, akik a század eleji magyar irodalomban, zsurnalisztikában és a közélet hangjában letörték a lompossá nyűtt érzések és gondolatok és kifejezési eszközök egyeduralmát. Aki a századvég stílusát újjáteremtette azzal, hogy a közhelyet gondolattal, a pátoszt a gondolat dinamikájával, s a cifra és nagyképű körmondatosságot az epigrammatikus tömörséggel váltotta fel".

19 A szociáldemokrata Népszava ismeretlen publicistája pedig az író emberi 16. Révész Béla: Kóbor Tamás. Népszava, 1931. január 11.8. old. íz. Relie Pál: Kóbor Tamás. Mogyar Hírlop, 1931. március 8. 10. old. 18. Szőlősi Zsigmond: Kóbor Tamás filozófiája. Újság, 1931. tartását méltatta, amikor nyomatékkal hangsúlyozta, hogy „Kóbor Tamás politikája gyakran szembenállott a mienkkel. A legtöbbször. O Tisza István íródiákja volt, mi Tisza István ellenfelei. De most, az összeomlás után, amikor egészen mások a választóvonalak és egészen mások az érintkezési pontok is, amikora szabadság ütközik a rabszolgasággal, a jog az önkénnyel, a kaland a fejlődéssel és az építő szándék a romboló dühvel, most ismételten kerültünk egy oldalra — a szabadság megvédclmezésében".

20 Am rövidesen mind az ünneplőknek, mind Kóbor Tamásnak kedvét szegték a történelem eseményei. Az antiszemitizmus újraéledést az író különösen nehezen viselte. Kiábrándultságát, tanácstalanságát és kétségbeesését érzékletesen mutatja be Bóka László visszaemlékezése. Bóka az első zsidótörvény életbelépése idején találkozott Kóbor Tamással, aki dühösen panaszolta neki: „Én egy életen át azt hittem, hogy magyar író vagyok, én belenyugodtam, hogy egy divatja múlt író lettem, de ahhoz öreg vagyok, hogy megint én legyek a Bermann gyerek... ehhh... velem, kérem, Tisza tárgyalt... velem Mikszáth tárgyalt... én karoltam fel, kérem, Móricz Zsigmondot, bár nem ízlésem szerint való író, noha nagy talentum... nekem elhitték a zsidók, hogy egy Bermann lehet Kóbor... — Fáradtan elhallgatott. Aztán nagy sokára azt mondta: — A szabadkőművesek sem érnek semmit... senki se tud segíteni".

21 március 29.33. old. )i. Zsolt Béla: Kóbor Tamás. Újság, 1937. október 31.25. old. 20. [Révész Béla?]: Kóbor Tamás hetven éves. Népszava, 1937. november 3. 4. old.