Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

Hárman vannak. Egy szuronyos fiatal gyerek, művelt arccal, egy nő, magas, szikár, hajadonfővel, és egy fekete kabátos, fekete bajuszos, fekete hajú úr, aki azt mondja: — Bocsánat, író úr... De a nő szavába vág. — Sohase urazza ezt az elvtársat, nem kellemes neki, ha urazzák. Bizonyára ő is adja az elvtársat, hogy a tele spájzát megóvja. Eljöttünk egy kicsit körülnézni, mi van a házban. — Tessék. Már bent is van. Soha ebben a házban nem volt, és rögtön kiismerte magát. Vaktában ráakadt a spájzra, míg a két ember feszengve nézett körül a hallban. Itt keményen a szuronyos fiú arcába néztem. Kezében reszketett a puska és elfordult. Megértettem, megrendültem. Lopva megszorítottam a kezét. Arca hálásan rámvidult. — Szép képek, értékesek, író úr, magam is festő vagyok. De most a történelmi materializmus órája ütött. Kár, hogy író úr nem tart velünk. — Szólíthatja elvtársnak — mondja a belépő házkutató nő. — A spájza üres, mint a jóravaló proletáré. Ugye, itt van a hálószoba? Hogy is állunk a vászonneműekkel? Kitárja a hármasszekrény ajtait. — Mennyi vászon! Tíz proletárcsaládnak elég volna. S már jegyzi is a noteszébe. Fehérnemű, tíz proletárcsaládnak elég. — Elvtársnő — mondja a festő elvtárs, akit a művész volta valahogyan odahúzott az íróhoz —, mi fegyvert és ékszert kutatunk, nem fehérneműt. — Hát azt csak kutassa maga, én mégis körülnézek egyéb után is, mert majd sor kerül erre is. — Van fegyvere? — kérdi a festő elvtárs. — Nincs. — Ékszere? — Kutasson. — Hát jól van. Ámbár okosabban tenné, ha ideadná, mert úgysem veszi hasznát. Minden ékszer közvagyon, s ha akármikor értékesíteni vagy viselni akarná, úgy az a köz kezére kerülne. Nem igaz? — Igaz. — Aztán, író úr, míg magának annyi, mintha nem is volna, a tanácsköztársaság kezében valóságos jótétemény. Önnek is, író úr, mert úgyszólván most már közös kenyéren élünk, és ha az egyiknek van, jut a másiknak is. Ez éppen az új rend korszakalkotó vívmánya, hogy egyformák vagyunk valamennyien.