Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

manyoltak, az akaratukon kívül lealacsonyítottak. A nők, akik dolgozni akarnak, s hogy dologhoz juthatnak, le kell mondaniok a tisztességükről. A leányok, akikre regényes formákban, orvul vadásznak, a megcsalt asszonyok, akikbe az első ballépés után beoltják a hitet: most már úgyis mindegy, a cselédlányok meg a színésznők, a nevelőnők és a gépírókisasszonyok — sok, nagyon sok közöttük az érintetlen becsületű, de egy sincs közöttük, akinek az érintetlensége nem ostromok, kísértések és zsarolások közepette tartaná magát. A nőt munkára csábítják, nem, mivel a munka megóvná őket, hanem mivel a munka kiszolgáltatja őket. A dolgozó férfi független, a dolgozó nő rabszolga. Idetekintsenek a leánykereskedők ellenségei, mert itt készül az áru a lélekkufárok számára. Itt bámul az elkeseredett, de nagyon is igaz okoskodás: hát akkor minek dolgozzunk és járjunk rongyosan? Nem okosabb akkor nem is dolgozni és selyembe öltözködni? — A dolgozó nőknek teremtsenek védelmet és függetlenséget, és a nő tisztességét keressék a férfiakon. Vagy pedig hagyják békén azt az egész förtelmes kérdést, és ne akadályozzák meg a szerencsétleneket abban, hogy ott pusztuljanak el, ahol nekik tetszik. (A Hét, 1902. jémi

us 29. 414-415. old.)