Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

A magyar erkölcs H erczeg Ferenc a Petőfi Társaság elnöki székének magasáról nézett le a mostani magyar irodalomra, melynek ő legelőkelőbb és legnépsze­rűbb, legválogatottabb és legelegánsabb munkása. 74 Csodálatos szék az az elnöki szék — már el kell hinnem, hogy benne van a hiba, nem az em­berekben. Mert valahányszor a mi árva literatűránkra onnan lenéztek, hát mindig le is nézték. Az ördög tudja, hol, mi az igazság. Tiszteletre méltó elnökök szorongatták a markomat, hogy így, amúgy, milyen nemesek az én írásaim, s aztán fölszálltak arra a székre s onnan, felelőtlen általánosításban azt kellett hallanom, hogy disznó vagyok és disznóknak írok, s hogy ha ez így folytatódik, akkor maholnap a sertés-közvágóhídon mondanak kritikát rólam, az íróról és rólad, nyájas olvasóról, aki beveszed csatorna-eszméimet. Nem túlozom jelentőségemet, mikor első személyben beszélek az iro­dalmi clnökmorál ellen, de nem óhajtok kivétel lenni. Amit az új magyar literatúra ellen fölhánytorgatnak, azt mind magamra veszem, mert ezen a téren én rúgtattam ki a legvakmerőbben, s vagyok hajlandó továbbra is előrerúgtatni. Kezdetben azért tettem, mert kerestem az erkölcsöt, most azért teszem, mert megvetem az erkölcsöt, mint a leghazugabb köpenyt, mely valaha az ürességet takarta és a legkegyetlenebb igazságtalanságot, mely valaha az embereket megnyomorította. És Herczeg Ferencnek is er­kölcs kell — csodálatos, neki, aki sohasem írt erkölcstelenséget, de végig­nézve összes, gyönyörű alkotásait, életfelfogásául ezt a mottót olvastam ki: nincs a világon erkölcs! Csupa irónia, csupa kritika, csupa úri vállvonogatás az emberek félszegsége, önámítása és mások csalása fölött — ez a Herczeg Ferenc irodalmi hitvallása. — Akkor az elnöki széken elembe áll és erköl­csöt kíván tőlem, erkölcsöt a szavaimban, erkölcsöt a meséimben, erkölcsöt az embereimben. Kedves uram, ez sok, ennyit én nem adhatok és nem adhat az a lézengő, csepűrágó had sem, amely a rotációs torkába hajítja születésük pillanatában izzadtságosan megszült gyermekeit. 74. Herczeg Ferenc a Petőfi Társaság leendő elnökeként — a beteg Jókai helyett mondott évnyitó beszédében — 1904. január 6-án kozmopolitának bélyegezte a budapesti írók és költők fiatalabb generációját, mondván, az ebbe tartozókat a külföldi problémák jobban foglalkoztatják, mint az itthoniak, a nyelvezetük pedig magyartalan. Beszéde, amely mögött az érintettek kimondatlan antiszemitizmust sejtettek, heves sajtóvitát robbantott ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom