Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)
,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"
Ernő D emokrata kezek, amelyek soh'sem érintettek náluknál alacsonyabb rendű kezeket, mostanában mélységes meghatottsággal szorongatják a New York kávéház Ernőjéét, akit báró Wallburgnak hívnak, s aki született Habsburg Ernő. A pincéren keresztül is megbecsülik az előkelő Habsburg családot, s a Habsburg családon keresztül is lenézik a pincért. Az ilyen személyi installáció, amilyen a szerencsétlen, kitagadott Wallburg Ernőé, más nációnál talán nagyobb szenzációval is járna, mint minálunk, de alacsonyabb rendűvel alig. S még mindig meg akarják csinálni a demokrata uralmat. Hogy az Isten legyen nekünk irgalmas! Pogány eszű ember elmegy a New York kávéházba, és nézi, vajon Ernő, aki ezt a mesterséget sohase tanulta, ért-e hozzá. Mondhatom, ért hozzá. A pincér nem mindig úr, de az úr mindig lehet pincér. Elegánsan mozog, mint egy pincér, és szolid, szerény udvariasságú, mint egy úr. A három krajcár borravalót egy munkásember fesztelenségével söpri be, aki tudja, hogy nem jár neki, de ha megkapja, hát meg is szolgálta, mert utána él. A pincértársai finomabb lelkűek, mint némelyes vendégei: szeretik és dicsérik a finomságát, a szorgalmát meg a becsületességét. A szegény emberek intenzív veleérzésével beszélnek arról, hogy mennyi bajjal kell küszködnie, hogy regenerálódik a pénzkeresés közepette, mint érzi magát mindennap emberebbnek, amely mértékben elfelejti, hogy úr. Érdekes és érdemes ez az osztálycsere, melybe a fogházon és üldöztetésen keresztül a hajdani katonatiszt és udvari kitagadott a munkásemberek közé beállott, hogy végre-valahára, az úri nyomorúság helyett gyermekeinek biztos és tisztességes kenyeret adhasson. Tán tud annyit, hogy hivatal után is kaparászhatott volna, s így megmaradhatott volna báró úrnak is. De, ha már lúd, legyen kövér— a fokról fokra való lesüllyedés helyett Wallburg báró az egyszerre való önkéntes leszállást választotta. Ezért cserébe megérdemelné, hogy mindenki megbecsülje és pincérnek tekintse, elfelejtvén az úri voltát, s különösen a szegény úri voltát. Ehelyett úgy bánnak véle, mint — bocsánat a hasonlatért — a disznóval, aki korpa közé keveredett. A demokrata polgár urak egyenkint vállon veregetik a pincért, aztán alázatosan bemutatkoznak a báró úrnak. Van, aki a három krajcárt a kezére olvasván kaiserliche Hoheit-nak titulálja. Egy má-
