Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

GlZA {mosolyogva): Fizetnek is önök jól! Nekünk, szegény leányoknak, örülnünk kell, hogy egyáltalán kapunk valamit. POLLERMANN ÚR: De az olyan remek teremtésnek, mint ön! Hiszen, hogy egész nap láthatja, már megér havi harminc forintot! GlZA: Akkor csak a látásomért fizetnek, a munkámat meg ingyen kapják. Mert éppen harminc forint a fizetésem. POLLERMANN ÚR: Képtelenség. És rászánja magát, hogy ilyen nyomorult pénzért egész nap rontja a szépségét! GlZA: Hja, ha nem adnak többet, ennyivel is be kell érni. POLLERMANN ÚR: És ha akad, aki többet adna? GlZA {neveive): Természetesen hozzá megyek. POLLIiRMANN ÚR: Hopp, kisasszony, szaván fogom. GlZA: Vigyázzon, mert tanúkat hívok! POLLIiRMANN ÚR: Akár az egész társaságot. Ezennel akceptálom... {rövid habozás és magában számolgatás) negyven forinttal. GlZA {kisségúnyosan): Gondolja meg, Pollermann úr, hogy ez könnyelműség! Kaphat akárhány leányt huszonöt forintért is, vagy még kevesebbért. POLLIiRMANN ÚR {némi hévvel): Tudom, de nekem csak ön kell vagy senki más. Elvből nem tartottam női alkalmazottat, csak önért vagyok hajlandó kivételt tenni. GlZA {kisségyanakodva): És ugyan mi szándékból? POLLERMANN ÚR {némilegzavarban): Csupán azért — csak azért, mert a szeméből látom, hogy ön használható, hogy nemcsak gép volna, mint a többi, hanem értelmes, önálló és megbízható. GlZA: Az vagyok. De hiszen ön csak tréfál. POLLERMANN ÚR: Dehogy tréfálok! A dolog nagyon is komoly, és ha akarja, holnap írásban is megkaphatja szerződtetését. GlZA: Helyes, ha megkapom levelét, azonnal fölmondok Bellághnál. A spedíciósok mulatságán ezúttal nem volt boldogabb táncosnő Nagy Gizánál, és boldogabb mama, mint özvegy Nagy Jeromosné, volt állami reáliskolai professzor felesége. II. Pollermann és tsa nem játszik a szavával, Giza megkapta a szerződő levelet, és hat hét múltán már ott ült új helyén, a hatalmas szállító cég farácsa mögött. Ez a farács különben csak volt, mert az első női alkalmazott számára külön kis rekeszt csináltattak, tejüvegfalakkal, hogy a sok lótó-futó