Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

ember nézdegélése és esetleges diskurzusa ne zavarja munkájában a kisasszonyt. Gizának ez már a második helye volt; nemigen érintette tehát az első időnek az a pezsgő szenzációja, amelyet a női kolléga megjelenése a férfikollégák körében keltett. Nem is vette észre a csillogó szemeket, a különös, félig szégyenlős, félig szemtelen mosolyokat, a hangnak sajátságos vibrálását, mikor hozzá szólottak. A Pollermann úr barátságos buzgósága sem tűnt föl neki, sem pedig a társnak, aki öreg úr, mogorva, szinte goromba egykedvűsége, mely mintha észre sem venné, hogy akinek levelet diktál, kék szoknyát és rózsaszínű blúzt visel. Később pedig minden a rendes kerékvágásba jutott, és az általános elfogultságból kibontakozott kinek-kinek a sajátos jelleme. Ezeket minden irodában egyképpen találni meg. Megtalálni a piruló praktikánst, aki sohasem tekint a leányra, mikor valaki látná, ellenben az ormótlan könyv lapján keresztül lopva egyre felé pislogat, elfojtott, mély sóhajtás kíséretében. Megtalálni a tréfás öregurat, aki úgy tesz, mintha túl volna már minden bolondságon, s az öregség maszkjában annál vakmerőbben követheti csélcsap hajlamait. Itt van a nem kevésbé öreg, de a bolondságokon már igazán túllevő úr, akinek a rápirításban telik kedve, egyre kétértelműén válogatván meg a kisasszonyhoz intézett szavait. A bonviván elsőlevelezőt, aki vakmerően ostromra indul, s akárhogy főzze is le, sohasem veszti el harci kedvét. És ott van valamennyi között a legveszedelmesebb, aki alig tud a dolgára gondolni, a lány közelsége szinte önkívületbe ejti, de rideg és hideg, szinte ellenségesen udvariatlan, olykor goromba is. Ebben a környezetben Nagy Giza kisasszony jókedvvel, semmin sem akadva fönn, kopogtatja a gépet reggeltől estig. Kollegiális, bizalmas hangon érintkezik az urakkal, nézeteltérés esetén éppúgy pattog, mint a férfiak, hiba, ha esik, éppoly vehemenciával védekezik, mint akármelyik más, és éppoly bosszúsan csapja be maga után az ajtót, ha Ts a úr összeszidja. Szorgalmas is, buzgó is, boldog is. Negyven forintnyi fizetés nagy sor, mikor eddigelé csak harminc volt. A tíz forintnyi többlet jólétet hoz a szegény házba, de még a leányos vágyakozást szebb kalap és jobb kabát után is kielégíti. Mégiscsak jó ötlet volt elmenni arra a mulatságra, enélkül még most is kuporoghatna annál a smucig Bellágh-cégnél. Hogy a fiatal Pollcrmannak sűrűn van közvetetlen dolga vele, föl sem tűnt neki. Hogy némiképpen megkülönbözteti a többi alkalmazottaktól, csak természetes, hiszen a protektora. Hogy olykor egy-egy szó esik, ami inkább a férfi és nő, mint a principális és alkalmazott szótárából való — hiszen az a többiekkel [is] megesik. Még az sem nagy dolog, hogy diktálás