Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

Szabad munka I. Rendes mulatságon, ahol a leány csak táncosnő, a fiatalember pedig tán­cos, aligha folyhatott volna le ez a beszélgetés ugyanazok az emberek kö­zött sem. Az ilyen mulatságon Pollermann Hugó úrnak feltűnt volna egy magas, hatalmas termetű és barna szépségű leány, egyszerű batisztruhá­ban, melyben azonban csakolyan előkelőnek látszik, mint bármely más se­lyem mollruhás hölgy, és lázasan sietett volna valamelyik barátjához: — Kérlek, mutass be ennek a gyönyörű leánynak! És táncra kéri és beszél neki mindarról, amire nem gondol, és gondol mindenre, amiről tudja, hogy gondolnia nem szabad. De Nagy Giza kisasszony a spedíciós tisztviselők mulatságán van, a társ­női gépírókisasszonyok, a táncosok kollégák és főnökök. Pollermann úr ott nem Pollermann Hugó, hanem Pollermann és fsa, az a fiatal úr, akit a szép Giza felől kikérdez, az alkalmazottja, és Nagy Giza kisasszony maga, mikor a hatalmas fiatal úr a színe elé járul s a kísérője az alázat lázas hangján mutatja be, bensőleg megrázkódik az alárendeltek titokzatos félelmében; mikor pedig Pollermann úr azt mondja: „Szabad kérnem?" — a hangjából kihallja és magában el is ismeri, hogy ez a hang az ő fajtája leányoknak nyersen, kiáltva, telegramm-stílusban parancsolni szokott. Tehát: — Szabad kérnem? Amire Nagy Giza kisasszony mélységesen elpirulva, kissé remegve dől a fiatalember karjára, hátrafelé viszonozván édesanyja bátorító, csillogó te­kintetét. Aztán belevegyülnek a keringőzök forgatagába, amelynek sok örvénye van. De Pollermann és tsá-bz sohasem ütközik senki, mert a többi közönséges halandó, és minden különösebb vigyázat nélkül folyhat a báli beszélgetés, mely mint mondtam, csakis az ilyen mulatságon képzelhető. Poi.LKRMANN ÚR: Kár, kisasszony, hogy már van helye. Irigylem azt a Bellághot, hogy a leveleit ilyen finom ujjak kopogtatják ki. Legalább jól megfizeti?

Next

/
Oldalképek
Tartalom