Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

Szabad munka I. Rendes mulatságon, ahol a leány csak táncosnő, a fiatalember pedig táncos, aligha folyhatott volna le ez a beszélgetés ugyanazok az emberek között sem. Az ilyen mulatságon Pollermann Hugó úrnak feltűnt volna egy magas, hatalmas termetű és barna szépségű leány, egyszerű batisztruhában, melyben azonban csakolyan előkelőnek látszik, mint bármely más selyem mollruhás hölgy, és lázasan sietett volna valamelyik barátjához: — Kérlek, mutass be ennek a gyönyörű leánynak! És táncra kéri és beszél neki mindarról, amire nem gondol, és gondol mindenre, amiről tudja, hogy gondolnia nem szabad. De Nagy Giza kisasszony a spedíciós tisztviselők mulatságán van, a társnői gépírókisasszonyok, a táncosok kollégák és főnökök. Pollermann úr ott nem Pollermann Hugó, hanem Pollermann és fsa, az a fiatal úr, akit a szép Giza felől kikérdez, az alkalmazottja, és Nagy Giza kisasszony maga, mikor a hatalmas fiatal úr a színe elé járul s a kísérője az alázat lázas hangján mutatja be, bensőleg megrázkódik az alárendeltek titokzatos félelmében; mikor pedig Pollermann úr azt mondja: „Szabad kérnem?" — a hangjából kihallja és magában el is ismeri, hogy ez a hang az ő fajtája leányoknak nyersen, kiáltva, telegramm-stílusban parancsolni szokott. Tehát: — Szabad kérnem? Amire Nagy Giza kisasszony mélységesen elpirulva, kissé remegve dől a fiatalember karjára, hátrafelé viszonozván édesanyja bátorító, csillogó tekintetét. Aztán belevegyülnek a keringőzök forgatagába, amelynek sok örvénye van. De Pollermann és tsá-bz sohasem ütközik senki, mert a többi közönséges halandó, és minden különösebb vigyázat nélkül folyhat a báli beszélgetés, mely mint mondtam, csakis az ilyen mulatságon képzelhető. Poi.LKRMANN ÚR: Kár, kisasszony, hogy már van helye. Irigylem azt a Bellághot, hogy a leveleit ilyen finom ujjak kopogtatják ki. Legalább jól megfizeti?