Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
KULTÚRA
ifjú Bécs-kör tehát kifejezetten antinaturalista irodalmi mozgalomnak indult, ami különös, sőt Karl Kraus szerint egyenesen humoros paradoxon, hiszen a bécsi kultúrában — minthogy csaknem teljesen hiányzott a naturalizmus — nem volt mit leküzdeni. Ezt a mozgalmat, mondjuk: nemzedéki tömörülést inkább társadalmi és politikai hatások motiválták, mint tisztán irodalmiak, még ha eszményük és mércéjük a tiszta esztétikum volt is. Csupán villanásnyi előrevetítéssel fűzzük itt hozzá, hogy a budapesti fiatal írónemzedék modernségen elsősorban az elaggott nép-nemzeti epigonizmus leküzdését, az európai példákhoz való felzárkózást, főként realizmust és naturalizmust értett, bár a századvégen megcsillant a szimbolizmus hatása, és híveket toborzott a szecesszió is. Konkrétabban érzékeltethetjük a különbséget, ha az élctélmények, a centrális témák és formák felől közelítünk a két kultúrához. A bécsi fiatalok személyes otthona és szimbolikus létszíntere a Kert volt. A szimbolikus értelmezés mögött alig-alig sejlik fel a prehistorikus bűntelenség aranykorára, az elvesztett édenkertre való halvány utalás.' 7 A Kert vagy közvetlenül önmagát jelenti, a megmentett természet egy elzárt darabját, vagy metaforikusán a magány, a visszavonulás tere, vagy — mint Rilkénél — a kaotikus nagyváros sivár kővidékének ellentéte. 18 A Kert tehát nemcsak testi-lcl16. Az irodalom és a neurotikus jelenségek közötti kapcsolatra uo., 57. old. Karl Kraus megjegyzését I. a 190 oldalon. íz. Stefan George és Hugo von Hofmannsthal versei. Válogatta Szabó Ede, Bp., 1981. (A továbbiakban: George és Hofmannsthal versei). 18. Rainer Maria Rilke versei. Bp., 1983.42-43. old. ki menedék, hanem az esztétikum hordozója is: a természet alkotta ember és az ember alkotta mű egysége. Ennek az értelmezésnek végső konzekvenciáját Leopold Andrian-Werburg vonja le: pszichológiai regényében a Kert az önmegismerés tere, a lélek rejtett mélye. Am a Kert és a magány, a magány és a nárcisztikus én — ezek könnyen átlátható metaforikus azonosítások. Rejtettebb a kapcsolat a Kert és a színház között, amely pedig a kulturális megújhodást hozó bécsi fiatalok másik meghatározó élménye. A Kert náluk gyakorta színpad vagy színtér. A legismertebb példa erre Hofmannsthal prológja, amelyet Schnitzler Anatol ciklusához írt. „Lomblugas nekünk a színpad, nyári nap színházi lámpánk, így játszunk teátrumot mi, játsszuk en-darabjainkat." Ebben a Kert-színházban, ebben a lugasjátékban sokan, még olyan műértő is, mint Hermann Broch, rokokó motívumot, 20 a 18. század utáni nosztalgiát láttak. Az persze ismert tény, hogy a barokk színháztradíció erős volt Bécsben, a századvégi bécsi „Welttheater" azonban ténylegesen csupán a hagyomány tiszteletében volt barokk ihletésű, maga a játék nem moralitás volt és nem pásztorjáték, hanem az élethalál körforgás egy pillanatra megszakított, kiemelt része. Folytassuk csak tovább az előbbi prológot. 19. Leopold Andrian-Werburg: Der Garten der Erkentnis. Bécs, 1985. Idézi Schorske, i. ni, 306-311. old. 20. Hermann Broch: Hofmannsthal und seine Zeit. Utószó Hannah Arendt. München, 1964. — Werner Volke: Hugo v. Hofmannsthal. Hamburg, 1969.175. old.
