Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

„így játszunk teátrumot mi, játsszuk en-darabjainkat, mind korán nyílt, lágy, szomorkás, a lelkünk komédiái, tegnap és ma tarka kedve, csúf sorsunk csinos fonákja, sima szók és cifra képek, talmi érzés, szörnyű vérzés, haldoklások, epizódok..." (Kosztolányi Dezső) Ugyanez a gondolat egy másik Hofmannsthal-prológban: „Mi játékot az életből csináltunk, melyet élünk, igazságunk is olymód ugrál művünkkel együtt összevissza, mint bűvész üres pohara..."

21 A múlt század végi bécsi színház nem gáláns rokokó játék, hanem tragikus élctélmény. Az életben felvett szerepeket játszunk, alakoskodunk, színlelünk, csak a színpadon játsszuk el életünk tragikomédiáját, ott mutatjuk meg valómagunkat. A színház és a valóság ilyen összefüggésében talán kierkegaardi vagy nietzschei ihletésű gondolat rejlik: életünket műalkotásként kell megélnünk, mert a mű az igazi valóság. S ha ez így van, akkor a látszat és a valóság nem ellentétei, hanem helyettesei egymásnak, egyugyanazon realitás kétféle állapota. Ez Schnitzler számos drámájának gondolati szövege, legtisztább mintázattal a Der grüne Kakadu-t (A zöld kakadu). A szín egy Párizs környéki fogadó, ahol a forradalom előestéjén színházat játszanak. 21. George és Hofmannsthal versei. A régi Bécs-Prológus. 194-197. old. 22. Arthur Schnitzler: Der grüne Kakadu. Gesammelte Werke in Henri, a főhős eljátssza, hogy megöli Cadignan herceget, amit a zseniális színészi játék — és az adott szituáció — hatására mindenki elhisz. Aztán valóban megöli a herceget, amit viszont az első pillanatban a nézők játéknak hisznek. Játék-e ez, avagy valóság? — kérdi az egyik néző. Mire Rollin, a rezonőr: „Lenni... játszani... Oly pontosan ismeri Ön a különbséget, lovagom?... Én nem... És amit olyan sajátságosnak tartok, éppen az, hogy itt minden látszólagos különbség feloldódik. A valóság játékba 22 megy át — a játék valóságba." Sőt, még a valóságos tettnek sincs önértéke, csak helyiértéke, hiszen a Bastille-t leromboló nép felmenti és hősként ünnepli a herceggyilkos Henrit. A látszat és a valóság annál is inkább felcserélhető, mert mindkettőt a szituáció minősíti és relativálja, a változékony, örökmozgó történeti szituáció. A Kerthez és a színházhoz szorosan kapcsolódik egy harmadik alapélmény: az élet-halál folytonosság és rokonság, amelyet az álom és a szerelem, Psyché és Eros jelképez. Mi a világ tárgyiassága, mik a paloták és a versek? „A valóság álomszerű képmásai." „Olyasmiből vagyunk mi, mint az álmok"... — hangzik a Shakespeare-től kölcsönvett gondolat Hofmannsthal egyik 23 tercinájában. Az álom, ez ismeretes, központi szerepet játszik a bécsi művészetben. Éppúgy ösztönözte Freudot, amint ő, viszonzásul, a mélylélektan revelatív felfedezéseivel ihlette a művészetet. Esztétika és orvosi terápia kölcsönhatásban álltak egymással, közösen tették járhatóvá az utat Einzelausgaben. Das dramatische Werk. III. Frankfurt a. M. 1978. 33. old. 23. George és Hofmannsthal versei. 185. old.