Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

mint sápadt, fázós lánykák, hogyha tág nagy szemmel, némán, eltűnődve néznek egyszer maguk elé, úgy estetájt, mert álomittas testük arra ébred, hogy az élet belőle most kereng át fába, fűbe — sa tükörbe néznek, 33 mosolyogván, mint vérző, tiszta szent." (Jékely Zoltán) A meghalás szépsége, ez a kifinomult — mondhatjuk: dekadens — élvezet az, ami miatt Schnitzler Anatolja az Agőmá-ban (Agonie) nem tud szakítani a szeretőjével. A múlttal való együttélés, mondja, betegség, amely a szép halálba visz.

34 A halálesztétika a bécsi szecesszióban feszes logikával megy át a halálerotikába. Hogy a halál nemcsak esztétikus, hanem erotikus is, a szerelemmel asszociálódik, hogy Eros és Thanatos egymás váltótársai, azt a szépirodalom, sőt a szakirodalom is rég felfedezte, leírta. Ismeretes a Salomereneszánsz a századfordulón, Wilde nagy hatású drámája, Beardsley félelmes-erotikus rajzai, Richard Strauss Bécsben komponált, de kihívó halálerotikája miatt először Drezdában bemutatott Salomé-\% s a Trisztán és Izolda nagy népszerűsége. Kevésbé ismeretesek — legalábbis nálunk, Magyarországon — Schnitzler szerelemhalál variációi novellában, drámában, a 33. George és Hofmannsfahl versei. 187. old. 34. Az agónia kietlenségében vannak csodálatos csalóka pillanatok, amikor minden sokkal szebb, mint korábban valaha is... Az ember sok minden elveszt, ha egy szép napon erősnek, egészségesnek érzi magát. Hiszen olyan sokféle halál van, de csak egyféle egészség — mondja Anatol az Agónia című darabban. Gesammelte Werke in Einzelausgaben. Das Körtánc (Das Reigen) szerelmes halál tánca, vagy az eksztatikus agónia, a Professor Bernhardi konfliktusforrása.

36 Kevesen ismerik ma már Hofmannsthal antik drámáinak hasonló összefonódottságát, vagy a nagymama halálát felvillantó derűs kis versét. Az unoka meglátogatja haldokló nagyanyját, aki e végső órában elmeséli, ugyanolyan érzéssel lép a sírba, mint egykor a nagypapa karjaiba: egészen fiatal szerelmes leányként.

37 Magány, kert, a látszat és valóság, az élet és halál játékai a századvég fiatal lázadóinak irodalmában és festészetében világosan megragadhatók. Ámde volt a bécsi szecessziónak olyan irányzata is, amely ugyan kivonult a historizáló művészet csarnokából, de nem vonult félre teljesen a közélettől, amely nemcsak kertet művelt, hanem műhelyt is teremtett. Éspedig valóságosat és híreset, az iparművészetben új szakaszt nyitó Wiener Werkstátté-í. Tudati ambivalencia volt ez, vagy több is rejlik mögötte? Kivonulás és elvonulás kettősségében megmutatkozott egyfajta ambivalencia is. A kertkultúra jellegzetes képviselője, Hofmannsthal igen tudatosan vallja, hogy a magasrendű esztétikum, az ornamens olyan jól körülírható társadalmi tagozódást tesz láthatóvá, amelynek folyamatossága a barokk óta jellemzi Bécset. A hagyománynyal teljesen szakítani nem szabad, mere* • 38 ven fenntartani nem lehetséges. A művéáramatisáe Werk. I. Frankfurt a. M. 1978. 35. Batta András: Richard Strauss. Bp., 1981.159-165. old. 36. Schnitzler: Gesammelte Werke. Das aromatische Werk. VI. Frankfurt a. M. 1979.147-148. old. 37. Hofmannsthal: Gedichte und lyrische Dramen. /. m., Großmutter und Enkel. 33-34. old.