Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

szi szépet, tudást meg kell osztani a néppel, de kérdéses és bizonytalan, hogy a nép akarja-e? Hofmannsthal több novellája, drámája tanúsítja, hogy él benne a szociális lelkiismeret is, a félelem is. Elvonulását nem annyira a horatiusi ,,odi profanum vulgus", mint inkább a „timeo vulgus" értelmiségi magatartása motiválja. A századvég működési zavarai és felkavart tömegszenvedélyei a létezés normáiként rögződnek tudatában: művész és külvilág, ember és ember között nem lehet értelmes kapcsolatot létesíteni. „Nézd csak — írja 1900ban —, ha kimondom: én és te, máris betör a káosz. Hagyj hát, inkább a szótáramat ol39 • • • • vasom." Két év múlva megírja a híres Chandos-levelct, az emberi kommunikáció lehetetlenségének dokumentumát.

40 Volt azonban a Junges Wiennek és a századvégen alakult Sezession művészcsoportnak szociálisan nyitottabb, aktívabb irányzata is, amelyet Hermann Bahr nevével, Joseph Hofmann művészetével lehet fémjelezni. Közlönyük, a Ver Sacrum 1898. évi beköszöntőjében hadat üzent „a bizantinizmusnakés minden ízléstelenségnek". A fiatal nemzedék a maga korához és népéhez szóló művészetet akart teremteni. „Mi nem ismerünk különbséget — írták — a »magas muveszet« és a »tömegművészet« között, a gazdagoknak szóló művészet és a szegényekhez szóló művészet között." S ha az egyszerű nép még nem érte38. Hubert Lengauer: Auf „Leben" und „Tod". Askese und Pompe funèbre bei Hofmannsthal. Kézirat az Ornament und Askese konferenciára (1985). 9. old. 39. Hugo v. Hofmannsthal: Gesammelte Werke in 10 Einzelbänden. /. m., Dramen. III. 532. old. Idézi Lengauer id. tanulmánya, kézirat, 2. old. 40. Hugo v. Hofmannsthal: Lord Chandos levele. Lásd: A szecesszió. né a közkinccsé teendő kultúrát, akkor meg kell tanítani arra, hogy szilárd legyen a tudásban, az értésben, a beavatottságban... „hogy úrrá váljatok a szellemek fölött! Ez legyen a mi küldetésünk."

41 Hermann Bahr valami egészen új alkotására szólította fel művésztársait: „Meg kell valósítanotok, ami még sose volt: osztrák művészetet kell teremtenetek... Csupa olyan holmi között szeretnék élni, ami része a bécsi művészetnek... Burkoljátok be népünket osztrák szépséggel!" Való igaz, a bécsi szecesszió a Der Zeit ihre Kunst, der Kunst ihre Freiheit — A kornak a maga művészetét, a művészetnek a maga szabadságát — harcos jelszóval indult. Nem hiányzott belőle a szociális indulat és a kifelé fordulás, az életjavítás hivatástudata. Tudta, hogy a művészne-k „két lábbal az élet sűrűjében kell állnia"

43

. Nem tévedésünk-e vagy önellentmondásunk, hogy ilyen küldetéstudattal fellépő irányzatokat ezoterikusnak, a kertkultúra művelőjének minősítünk? Bármilyen paradox is, válaszunk tagadó. Ritkán állt fenn olyan szöges ellentmondás szándék és megvalósulás között, mint a szecesszió lázadó nemzedékénél. Ornamentikájuk ugyan elbűvölő volt, talán az utca emberét is megragadta, de kifejező eszközeik, filozófiájuk, mélylélektani szimbolikájuk bizonyára idegen maradt tőle. De nem kívánunk az utca emberének A bevezető esszét írta és szerkesztette Pók Lajos. Bp., 1972. 323-325. old. 41. Miért adunk ki folyóiratot? Ver Sacrum 1.1898. Lásd: A szecesszió. 362-367. old. 42. Hermann Bahr: A szecesszióhoz. Ver Sacrum 1.1898. Uo. 369-370. old. 43. Uo., 367. old. Miért adunk ki folyóiratot? 367. old.