Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

előkelő szakaszába, illetve a mellékutcák villanegyedébe. Kevesebbet tudunk a bérlők társadalmi helyzetéről. Az évente kiadott cím- és lakójegyzékekből csupán a bérlő nevét, foglalkozását lehet megállapítani, ezt sem valamennyi esetben. A társadalmi megoszlás mintájához azonban elégségesnek tartjuk az első 27 lakóház kétharmadának bérlőlistáját. 140 bérlőből mindössze 15 család sorolható a nagyburzsoáziához — köztük mindössze egy arisztokrata —, 35 család a tisztviselő és értelmiségi réteghez, 78 a kereskedő és iparos középosztályhoz, míg 12 bérlő kifejezetten a szegényebb sorú alsó középrétegekhez tartozott. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a középosztályhoz sorolt bérlőknek csaknem a fele a kis- és középpolgárság határán mozgott (21 iparosmester és 13 alkusz, ügynök), akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a Sugárút első szakasza kezdetben meglehetősen vegyes szociális képet mutat. Azt a lakójegyzékek és a lakásnagyságok is tanúsítják, hogy az első és a második emeletek sokszobás reprezentatív lakásainak nagypolgári bérlői az összességnek csak egyötödét tehették ki, a többséget a valódi közép- és kispolgárság és a szerény módú hivatalnokság, értelmi33 ség alkotta. A századfordulóra, amikor már az arisztokraták és pénzmágnások is elfogadták a Sugárutat, az első szakasz presztízse is megnőtt. Általában a 20. században az Andrássy úttá előlépett Sugárút, az Erzsébet és a Lipót (Szent István) körút felértékelődött. Mintául szolgálhat egy rangos ház (Lipót körút 17.) 1921-ből megmaradt lakójegyzéke. A ház 25 lakásának bérlői közül hat volt nagypolgár, négy földbirtokos (egy arisztokrata), öten tartoztak a magas állású tisztviselő és a nagypolgári értelmiségi réteghez, tízen a középpolgársághoz (ennek alsó csoportjához is).

34 Az egykori Sugárút tervezői, „alapítói", majd a tényleges háztulajdonosai és végül a bérlői szociális szempontból nagyon is eltértek egymástól, legfeljebb a polgárosodás és a liberalizmus laza hitvallása fűzte össze őket. Bérpalotáikban is inkább a homlokzat volt díszes, mutatós, nem a belvilág. A tervet és ízlést a liberális nemesség sugallta, a kivitelezés jobbadán az új burzsoázia érdekeit és igényeit szolgálta. A reprezentáció és a funkcionalitás e kettőssége ugyan nem valaminő budapesti furcsaság volt, hanem nagyon is közép-európai jellegzetesség, nálunk legfeljebb szembetűnőbben jelentkezett a historizáló homlokzatés az udvari belvilág közti ellentét. Maguk a házak funkcionálisan három részre tagolódtak. A földszintet többnyire bolthelyiségek, ritkábban irodák, kávéházak foglalták el, mögöttük az udvarra néző oldalon vagy a pincében raktárak helyezkedtek el. A második részt „szolgálati" szektornak is nevezhetnénk, mert benne helyezték el a bérház lakásaiba funkcionálisan be nem építhető mellékhelyiségeket, a pincében a fáskamrát, a padláson a szárító és lomtároló tereket. Többnyire a földszinten volt a mosókonyha és a mángorló. Min33. Az 1883-1884. évi cím- és névjegyzék adatai alapján. 34. Gyáni Gábor: Egy lipótvárosi ház lakói a húszas évek elején. Budapest, 1978. 9. sz.