Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

Miért fin de siècle? * Café Bábel, 1993.4. sz. 3-13. old. Egy fogalom j elentésváltozásai Ha azt mondom: századvég — vagy tudósabban fin de siècle— egyértelműen a 19. század végét értem rajta, pedig az elmúlt húsz évszázad mind véget ért egyszer, végkifejletük mégsem emelkedett külön kultúrtörténeti korszak rangjára. Miért éppen a 19. századvég? Éspedig nemcsak az utókor klasszifikáló emlékezetében, hanem a kortársak tudatában is. Valóban, ők is tudták, legalábbis érezték, hogy nem egy kerek időszámítási egység pergett le, hanem egy korszak ért véget. A fin de siècle, mint korjelző főnév, az 1880-as évek közepe tájt merült fel — Párizsban. 1884-ben mutattak be ilyen című darabot, amely a fiatalabb generáció rossz közérzetét századvéginek nevezte el. Ugyanebben az évben jelent meg az akkoriban népszerű író, Joris-Karl Huysmans A rebours (A fonákjáról) című regménye, amelyet a fin de siècle életérzés klasszikus példaképeként emlegettek — és utánoztak. A főnévből tehát csakhamar jelző lett: a fin de siecle-íáiíxáság, -sanzon, -énekesnő, -prostitúció, -ifjúság — egy sajátos korhangulat kifejezését szolgálta. Mit is értettek a fogalom szerzői és terjesztői a fin de siècle jelzőn? Első és eredeti értelmében megfáradást, enerváltságot, neuraszténiát, amely többnyire neurózissá rögzült. A neurotikus életuntság elűzésére vagy felejtésére szolgált a különcség, a keresett világfiság (dandyzmus), a rafinált élvezetek, a kábító- és ajzószerek használata, a bűnre, a perverzióra való hajlandóság. Mindebben a tisztes polgár erkölcsi fertőt, felfokozott hedonizmust látott és kárhoz-