Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
KULTÚRA
gyal, Bécset a Sezession műcsarnoka és a Gafé GriensteidI, Budapestet a dunaparti korzó s a budai vár, Prágát a Kehely kiskocsma, Krakkót Wyspianski színháza jelezné. Önelégültségnek ennyi éppen elég lenne, önismeretnek azonban nagyon kevés. Szakmám ars historicájának első szabálya ugyanis: a múltat be kell vallani! S ehhez Münchenben a Bürgerbräukeller, Bécsben a Braunes Hans, Budapesten a dunaparti kivégzőhelyek és a várbeli német főhadiszállás romhalmaza is hozzátartozik. A múlt térképéről az eltörölt Lidicét, a varsói gettót, Auschwitz és Mauthausen síri múzeumát nem lehet kitörölni. Közép-Európának több arca, több kultúrája is van, s olykor az egyik elégeti a másikat, a harmadik pedig elfelejti mindkettőt. Közép-Európa nemzeti történészeinek nem szabad letagadniuk, hogy régiónknak egy másik, negatív, sötét arculata is volt, van, s ez éppen olyan meghatározó a kontinensre, az emberiségre, m'mtafin-ae-siècie Közép-Európa magaskultúrája. Nem állíthatjuk tehát, hogy a régiót jellemző pluralitásnak és marginalitásnak csupán kultúrateremtő hatása volt, hogy belőle csupán egy új tudományos világkép és valaminő jámbor patriotizmus nemes toleranciája született. A pluralitás ugyanis nemcsak termékeny kulturális feszültséget, hanem bénító politikai feszültséget és romboló politikai-nemzeti konfliktusokat is okozott. Szerencsés korokban az ébredező nemzettudat a szabadságeszmével és az elmaradottság leküzdését ígérő modernizáció 28. Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága. Válogatott tanulmányok. 2. k. Bp., 1986.185-265. old. programjával társult. A vereségek, a modernizáció kudarcai azonban többnyire az irracionalizmust, az antiliberális modernizáció-ellenességet erősítették, és a régió kis népeinek nacionalizmusát vallásosmessianisztikus elemekkel töltötték meg. Bibó István egyenesen az elvadult, irracionális nacionalizmusban, amelyből hiányzott a nyugati politikai kultúra, fedte fel a kelet-európai kis népek nyomorúságának legfőbb okát. 28 Nézzünk csak a fogalmi sémák mögé. Mit is jelentett a többszörös pluralizmus a relatív elmaradottság és megkésettség viszonyai között? Először azt, hogy régiónkban nem a polgárosult harmadik rend nyilvánította önmagát politikai nemzetté, hanem értelmiségiek, patrióta nemesek ébresztették, egyesítették a nemzetet. A tudatformálásban nem a francia mintát, hanem a német romantika nyelvi-etnikai nemzetkoncepcióját vették át. Ebben a felfogásban a „nép" nem a nemesség és a polgárság alatti dolgozó rétegeket, hanem egy idealizált archaikus közösségre visszanyúló etnikai identitást jelentett, utóbb, a századvégen a „népi" a fajival azonosítható értelmet nyert. Ebből a népies nemzeteszméből és szervezési gyakorlatból alakult ki a szociáldarvinizmus, a konzervatív szociálreform és az agresszív nacionalizmus hatására a rasszizmus^ amelynek diszkriminatív joggyakorlata, antiszemitizmusa századunk második negyedében olyan rettenetes eszmerombolást és faj irtást eredményezett Németországban, Ausztriában, 29. William M. Johnston: The Austrian Mind. Berkeley-Los Angeles-London, 1972.323-332. old.