Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

Magyarországon, Romániában — és volta­képpen az egész régióban. A pluralizmus másik negatív hatása a ré­gió politikai szerveződésében mutatkozott meg. A népek e tarka halmazát, érthetően, csak egy regionális integráció tarthatta össze és fenn. A Habsburgok birodalom­teremtő integrációja azonban éppen a plu­ralitások egymás elleni kijátszásával vagy elnyomásával, többnyire az abszolutizmus katonai és hivatali apparátusával teremtet­te meg azt a tekintélyi államot, amelyben a liberális éra alatt szinte észrevétlenül ke­rekedett felül a bürokratikus etatizmus. Bizonyára van igazság abban, hogy a pángermán hegemonizmus, a fasizmus és a Nyugat közömbössége zúzta szét Közép­Európát, törölte el a kisnépi integrációs tö­rekvések emlékét is. De ne mentsük fel ilyen könnyű lelkiismerettel magunkat. Egyetértésem és csodálatom ellenére sem tudom elfogadni Milan Kundera emléke­zctes esszéjének történeti es önismereti egyszerűsítését. Én azt állítom, hogy Kö­zép-Európa, a kis népek régiója, önmagát törte szét. 1917-19-ben, és a két háború közti időszakban a pluralitás megbontó mechanizmusa győzedelmeskedett a ko­hézív erők felett, a Kleinstaaterei öncélúsá­ga a regionális integráció ésszerű követel­ményei felett. A régió kis nemzeteinek vezető csoportjai, a győzelem mámorában 30. Milan Kundera: The Tragedy of Central Europe. In: New York Review of Books, 26. April 1984. — Magyarul megjelent: Az elrabolt Nyugat avagy Közép-Európa tragédiája címmel. In: Irodalmi Újság, 1984.3. sz. 1-2,23. old. 31. A problémát először és éles megvilágításban tárta fel Jászi Oszkár. — A magyar emigráció feladatairól. Jászi Oszkár publicisztikája. (Szerk.: Litván György és Varga F. János.) Bp, 1982. 375-377. old.; Magyarok és románok. Nyílt levél vagy a vereség tehetetlen dühében, kép­telenek voltak a létfontosságú integráció és a kívánatos szuverenitás kompromisszu­,-31 mat megtalálni. 1918-ban a bennszülöttek, az „utódálla­mok" törték szét Közép-Európát, a Nyu­gat csak szentesítette, s Hitler csak végre­hajtotta a döntést. 1945-ben megint csak a bennszülöttek tagadták meg a régiót: a mellékgyőztesek a mellékveszteseken bosszulták meg valós és heroizált szenve­déseiket. A Nyugat csak statisztált, így Sztálin könnyen végrehajtotta az ítéletet. A fasizmus, a totalitárius berendezkedés nem egyszerűen import áru volt, megter­mett az a régióban: Ausztriában, Szlová­kiában, Magyarországon, Horvátországban és Romániában. Országok, pártok, gárdák aktívan közreműködtek sok millió zsidó, lengyel, cseh, délszláv elpusztításában, s aztán ugyancsak többmillió német kitele­pítésében, sok százezer magyar elnyomá­sában, elpusztításában. A régió önmaga ar­culatát, kultúrahordozó elemeit tette tönk­re a német, a zsidó, a szláv, a magyar ki­sebbség kiszorításával. Kérdés azonban, hogy véglegesen tönk­rement és letűnt-e Közép-Európa? Az el­múlt évek eseményei azt sugallják, hogy a bomlás és a süllyedés alternatívája erős, ta­lán a legerősebb tendencia. Ámde létezik, és nemcsak javíthatatlan irreál-politikusok Bölöni Györgyhöz. 1921. január. Jászi Oszkár válogatott levelei. (Szerk.: Litván György és Varga F. János.) Bp, 1991. 353-357. old.; Magyar-román perszonálunió. In: Bécsi Magyar Újság, 1921. november 15.; A dunai kultúrszövetség jövője. In: Bécsi Magyar Újság, 1921. december 25.; Hanák Péter: Jászi Oszkár dunai patriotizmusa. Bp, 1985. 95-107. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom