Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

tettek a köznapi, józan jogállam és az elszabadult, véres, agresszív szenvedélyek világa között. El kellett jönnie a Monarchia — szimbolikusan: az emberiség — végnapjának. A háború, amelynek eljövetelét a budapesti értelmiség zöme egészen a július végi nyáréjszakáig abszurdumnak tartotta, a tisztán látóknak bebizonyította, hogy korunkban az abszurdum könnyen valósággá válhat. Ismét Ady járt legelöl és jutott legmesszebb a félismerésben. Azt kezdettől tudta, hogy ez a porosz junkerek, a Habsburgok és a magyar úri betyárság háborúja... „Nagyon-nagyon félek •— írta nem sokkal a háború kitörése után Jászinak —, hogy nem fogom sokáig kibírni a kibírnivalókat... Az irtózat kifogyhatatlan találékonyságul, az ember undokabb és reménytelenül szánandóbb, mint valaha, valaki elképzelte."

117 Kétség fogta el, lesz-e még rá, lesz-e még a magyarságra szüksége a jövőnek. „Nekem pajtás, úgyis mindegy, Farkas esz meg, ördög esz meg, De megesznek bennünket. Medve esz meg, az is mindegy, Az a szomorú és régi: Véletlen, ki esz minket." S aztán a végszó, Krauséhoz hasonló, de talán halkságában még fájdalmasabb, a magyarság és az emberség pusztulásáról, a „most már nagyon jó, mert nem lehet us. Karl Kraus: Az emberiség végnapjai. Ford.: Tandori Dezső. Bp., 1977. 499. old. lu. Országos Széchényi Könyvtár kézirattára, Jászi Oszkár levelezése. Ady Jászinak 1914. október. rosszabb" vigasz, s a beletörődés: „majd elvezérel az Ördög már minket." „Ha volt vón szükség emberre, magyarra, Lett volna, aki másképpen akarja. Nem akaródott, hát nem akaródott. 119 Gyerünk pajtásom, s strázsa már szólott." A hajdani forradalmas hitből a megőrzés maradt meg, nem is hitként, hanem védekező reflexként: magnak maradni a hó alatt, magnak, amelyben potenciálisan továbbélhet az abszurd világnak nem kellő emberség és magyarság. Tehát ismét, a beteljesült abszurditás mélypontján: a fennmaradás szent okainak alázatos megértése. Befejezés helyett A századvég bécsi és budapesti szellemi életének öntudata, kötődése, tematikája, formája erősen eltért egymástól. Az összeomlás Bécsének és Budapestjének szellemi csúcsai közeledtek, szinte érintkeztek egymással. Mögöttük egy negyedszázad csodálatos virágkora állott. E virágzás néhány jellemzőnek és maradandónak vélt vonását, újítását, alkotóját kíséreltük meg bemutatni. A leírás, ha értelmez is, még nem magyarázat. Nem adtunk teljes, összefüggő választ a bevezetőben feltett kérdésünkre: melyek voltak e páratlan közép-európai kulturális felvirágzás okai? A zárszóban is adósak maradunk a válasszal: szeretnénk elhárítani a gyors és könnyű magyarázat csábítását. uz. Uo. Ady Jászinak 1914. november 4-i és december 10-i levél. 118. AEÖVII. 28. old. Kurucok így beszélnek. 1915. április. 119. AEÖV II. 212. old. Két kuruc beszélget. 1918. október.