Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

M

olnár Ferenc dramaturgiai művészetét, szituációteremtő képességét már sokan méltatták a színház szakértői, szerelmesei közül. A dramaturgiai szituáció kultúrtörténeti értelmezéséről azonban még lehet valami újat, érdemlegeset mondani. E rövid eszmefuttatás persze nem igényelheti Molnár drámai oeuvre-jének teljes áttekintését, filológiai és történeti elemzését. Csupán két darab, igaz, két jellegzetes mestermű: Az ördög és A z&r/'ordramaturgiai szituációinak kibontására vállalkozik. Játsszunk el előbb az Ördöggel, a darab egyik különös szereplőjével. Kérem, ezt az Ördögöt ne keressék a szereplők névsorá* ban, nem főhős és nem mellékalak ő, csupán kellék: egy revolver. Ez a kis szerszám a darabban háromszor is felbukkan. Először az estély előtti délutánon veszi el az Ördög Jánostól, a festőtől, aki — megtudva, hogy az Ördög is udvarolni akar Jolánnak— golyóval fenyegeti meg. Másodszor ugyanaznap este, amikor János összevesz az Ördöggel, de az figyelmezteti, vigyázzon, most nála van a fegyver. Harmadszor ugyanazon az éjjelen, verekedés során az Ördög előkapja a revolvert — és János kezébe nyomja: „Vigyázz, meg van töltve." Erre János csüggedten a mellette lévő fotelbe ejti. De hát miféle dramaturgia ez? A revolver háromszor is előkerül, és minden hagyományos dramaturgiát megcsúfolva, egyetlenegyszer sem sül el, sőt, végül dicstelenül, egy fotelben elterülve fejezi be drámaiatlan szerepét. Akkor mi a dramaturgiai szerepe? Nem szónoki kérdést vagy figyelmet felcsigázó rejtvényt akarok felvetni. A revolver szerepe, úgy vélem, az, * Színház, 1992. szeptember 9.21-24. old. hogy jelezze: dramaturgiai szituáció követkeA dramaturgia látszatdrámaisága