Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

„Ámde bátran én teneked szegődöm, szolgáid legszebb javadalma, nagy Bűn, add fényes fejszéd a kezembe! Kenj be torna-olajjal!" Babits a tétlenséggel, az erénytelen „bűntelenséggel" állítja szembe a teremtő, újító, felfedező Bűnt. Itt bizony a Baudelaire romlásesztétikájának bűnétől vagy a Dosztojevszkij jóságetikájának feloldozó bűnétől jócskán eltérő, megint csak közéleti töltésű értelmezéssel találkozhatunk. Ugyanez érvényes a bűnnel társított másik fogalomra, a dekadenciára is. Babits szótárában — írja Rába György — a dekadencia szinonimája „a szokatlan, az eredeti, sőt: a lélek összetettsége" . A harmadik, összevetésre különösen érdemes motívum a halál. A nyugati szimbolizmus és a bécsi századvég halálrokonsága nem idegen a budapesti műhelyben sem. Ekkor nyer a nemzeti rangú közhalál mellett művészi létjogosultságot a magánhalál. Különösen Kosztolányi áll közel a modern halálfelfogáshoz, a freudi Thanatos-clvhez, a rilkei halálélményhez. Ifjúkori versei jórészt a halált táncolják körül. A halál és öngyilkosság — lehet: játékos borzongással — ott kísért a kisgyermek panaszaiban, és főként a későbbi, tudathasadt párbeszédeiben. „Sokszor meg mintha koporsó szorítna hűvös szemfedő takar el és jól tudom, ez az a fej, amelyre rájő a halotti sipka. 92. Rába, i. m., 33-34. old. 93. Kosztolányi, i. m., Párbeszéd magammal. 125. old. Kosztolányi szinte érzékletesen érzi a magában hordott halált, amely kíséri, tagolja, maga felé vonzza az életet. „Akarlak, mint az élet a halált, Hisz szívem túlvilági jeleket les, 94 a lehetetlent s a halált szeretné..." Halálfélelem és halálvágy Ady kötetein is végighúzódik. A mulandóság igézete, a halálrokonság, az önpusztítás készsége vagy a halálerotika egyaránt kedvelt témái. Meglehet, ez a halálmotívum kordivat volt,//// de sikk hangulat, kezdetben talán morbid játék és póz. Maga is úgy látta később: „Nagyon is sokat szórakoztam A Halállal." Ahogyan azonban a nemzethalállal azonosított magánhalála gesztusból belső élménnyé mélyül, úgy válik a halál az élet társává, kiegészítőjévé, a nagy körforgás ré, , 95 szeve. „Az Elet havas utján (Eletem bolygó utján) Ott kísért ez apró szolga, Ez a semmi: a Halál. Lehet: Elet se volna, Hahogyha nincs Halál, Holott ott van mögöttük Titokzatos Uruk, Valami ős és vad, szörnyű Szabálytalan Szabály, Egy nagyon nagy Üldöző. 94. Uo., 151. old. Régi szerelmes levele. 95. AEÖV 1.485. old. A menekülő ílet. 232-233. old.