Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

ták meg az európai avantgárdtól ihletett képeiket.

88 Vagy a legismertebb példát említve, Bartók az Allegro barbaró-ba vagy a Kékszakállú-ba nemcsak népi motívumokat, ritmusokat épített be, hanem az egész későromantikus zene összhangzatát, hang89 nemrendszerét gyökeresen átalakította. A nyelvi-formai újításon és szintéziskeresésen túlmenően, tematikai és tartalmi elemek is rokonították egymáshoz a Nyugat-köt íróit. Vegyük csak szemügyre a századforduló modernizmusának kedvelt témáit. A magány. A motívum végigvonul a nemzedék lírai és prózai művein. Egyetemes életérzés, de azért van kelet-közép-európai — talán kisnépi — sajátossága. Először is, a teljes magány, a magányba vonulás nem adatott meg íróinknak abból az egyszerű, talán profán okból, mert nem volt villájuk és kertjük, birtokuk és vagyonuk: nem tudtak elvonulni még a red akcióból sem. Másodszor, ha néha megszöktek, elmenekültek is, a magány sohasem lehetett teljes, totálisan egzisztenciális, mert, amint említettük, a föld és a nép velük maradt, a sorsvállalás visszahozta, kötötte őket. És végül, ha olykor, egyeseknél beteljesült is a magány, akkor ez nem vált új minőségű létállapottá, hanem a pusztuláshoz, az önkéntes halálhoz vagy a zártintézethez, a tébolyhoz vezetett. A bűn. Baudelaire óta ugyancsak a modernizmus toposza a bűn irodalmi témává avatása, esztetizálása, vállalása. A motívum sa. Uo. 8?. Ujfalussy, i. m., 76-77. old. — Lendvai Ernő: Bartók költői világa. Bp., 1971. 23-58. old. nem idegen a mi költőinktől sem. De mit is jelent a köznapin felülemelt felfogásban Adynál? Mindenekelőtt restséget, a maradiság kultuszát, a beteg századokat. A nagy lemaradások és a nagy lopások bűne az urakat, a hon atyáit terheli, ők hagyták, hagyják veszni a hont. A gyávaság és a szolgaság bűne azonban a népet is terheli: „S életét élni sohse merte És most a múltja bünteti." De történelmi távlatban még a köznapi magánbűn is nemzeti szintre emelkedik: „Ha bűneim meg-megtipornak, Ha vérem iszapjába esem Vájjon nem az ős bosszú-bornak Mámora gyilkol rejtelmesen, Régi, nagy bűné és keservé?" Ha a nemzeti bűn, az évszázados betegség ősoka a maradiság, akkor logikus, hogy a maradiság nemzete számára az újítás számított bűnnek, „hazafiatlannak", „erkölcstelennek". A nyugatosok számára viszont éppen a „bús merészség", ez a „romboló teremtés" volt a megváltó, az esztétizálható bűn. Babits, ismeretes, ódát ír a Bűnhöz.

91 Nem a romlás buja hínára, a szerelem, nem a közönséges bűnök sora, nem a poshadt tétlenség, a moslék érdemli ki e nagy nevet, hanem a villogó fejszével a sűrűn járatlan utat törő újító. 90. AEÖVII. 34. old., 1.679. old. A fajtám sorsa. — Beteg századokért lakolva. 91. Babits Mihály összes versei. Óda a bűnhöz. 4. old.