Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

eszmének a szociális reformmal való újra­alapozása a századelőn.) A nemzeteszmény és -tudat átformálása kiterjedt a történelem- és társadalomszem­léletre, a tájszemlélctre és a közösségi eti­ka újraértelmezésére. 82 A bús, a beteg, a fá­radt, a levert, a hiába lázadó, a magába zárt, az elégedetlen mint jelző és mint életérzés áthatja irodalmunkat, művészetünket. Ambivalens volt ez az érzés és magatartás, amint maga a Műhely is. Jelenthette a ki­ábrándulást és a lemondást éppúgy, mint a lázadást és a mozgósítást is. Az első jelen­tésben rejlő tragikumot nem jelenük, ha­nem a következő fél évszázad történelme bontotta ki. A budapesti avantgárd: magyarság és emberség szintézise Fejtegetéscink során, a gondolat logiká­ját követve, talán hibáztatható módon megbontottuk az időrendet, és átléptünk egy fontos periódushatárt. A háború előtti negyed századot ugyanis a politikában és a művelődéstörténetben egyaránt egy mar­káns cezúra osztja ketté: az 1905-1906. évi válság. A szakaszhatár nem esetleges. Szá­zadunk első évtizedének közepén új jelek, új jelenségek mutatják az idő kizökkené­sét: az első oroszországi forradalom és nyo­mában a szociális mozgalmak hatalmas fel­lendülése, az antantblokk megalakulása és a közvetlen háborús készülődés felgyorsu­lása. Ugyanekkor, néhány év leforgása alatt, új irányok lépnek fel a művészetek­ben is: Picasso, Braque, Léger és a kubiz­mus, a német Die Brücke-kör, Kandinszkij Der blaue ^//ír-csoportja, Marinetti kiált­ványával az olasz futurizmus, valamivel ké­sőbb az orosz konstruktivizmus; az iroda­lomban Apollinaire, Proust, Gide fellépése jelzi, egyebek között, a korszakváltást. A magyar periódushatárt Ady Új versek kötetének megjelenéséhez, Bartók és Ko­dály első népdalgyűjtésének kiadásához (1906), a Nyugat irodalmi folyóirat megje­lenéséhez és a Nyolcak fcstőcsoport külön­válásához (1908) kapcsolhatjuk — habár a törés nem éles, a lépésváltás folyamatos. Különböző művészeti ágak, nyelvek, kife­jezési formák, nagyon különböző alkotó egyéniségek, egyazon csoportosuláson be­lül is. Szóltunk már róla, hogy milyen tár­sadalmi és nemzeti kötelékek, milyen új eszmények fűzték őket össze. Volt azon­ban még néhány — az előzőkkel nyilván összefüggő —, bár rejtettebb, a művészet szövetébe szőtt összekötő szál is. Az egyik kapocs a nyelv, a 19. századi irodalmi nyelv megújítása: részben moder­nizálása, részben archaizálása. A kezdemé­nyezés itt is a Nyugat köréhez fűződik. Nagy reveláció volt az évtized végén Ady nyelvi újítása: az újra átélt kuruc sorshoz a kuruc versezet felfedezése. A „hazáért és a szabadságért" fegyvert fogó, sokszor elá­rult, bujdosó kuruc alakjában a mágnás és a dzsentri vezérek frázisos hazafiságának, „úri kuruckodásának" népi antitézise fo­galmazódott meg. 83 Több volt ez politikai vagy történelemszemléleti ellenzékiség­nél. Ady a versformában, a nyelvben, a rit­82. Magyarország története 1890-1918. Szerk.: Hanák Péter és 83. AEÖV. 1.416. oid. Az utolsó kuruc. Mucsi Ferenc. Bp., 1978.734. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom